Fuldoklás

Gavallér János

Fuldoklás


Zajra vadászó óriás fülek,
kamerák, filmek, bilincsek,
megpróbálnak megfélemlíteni…
szívedbe vésett jel a jel,
mert a többi nem ér semmit,
mint a perc közeleg és elmúlik
a parancsokat gyártó akarat,
mocsárszagú szavak ölelgetnek,
- mámort idézõ szeretõk becézõ
gésasuttogását pörgeti az agy-,
valamihez kötött a gondolat
s kézzel, lábbal törlik a programot…
fel-felvillan egy kép, egy szó,
csak úgy mellékesen szól a zene
magával ragad a sodrás,
a folyó halkan hömpölyög tovább,
szemét úszik a habokon, halál,
csörög a lánc, csörög a lánc,
felébredni volna muszáj,
nyakéked lánc, be vagy fûzve,
egy pont a sorba, felfûzve,
egy végtelen spirálgalaxis
eszméjébe burkolt hamis tudás,
sok a dudás, a csárda pang,
kilátásnak ott a gang, mû ész közvetít,
magával ragad a sodrás,
a folyó halkan hömpölyög tovább,
senki sem lubickol, örvény sikít,
le- s felbukik a dugó –ami nincs-,
kapás van, lélekfuldoklás,
darálják a múltat takarmánynak.

Maradhatott volna bennünk több szusz,
szeretet, de tudat alatt az akarat
egy elfojtott szégyen-ösztönkultuszt
hizlalt, és mi faltuk a takarmányt,
míg az arcunkra száradt a mosoly,
a tükrökben vicsorít a csonka
szellem-sziluett, s mint láperdõben
tõkérõl tõkére szökken a báb,
ingoványon jár az esély,
ringlispíl forog, szédül a remény,
magával ragad a sodrás,
a folyó halkan hömpölyög tovább,
rikolt a kócsag, susog a sás,
véget nem érõ ámítás fut a vásznon,
ölel akarva, akaratlanul a vágy
képzelt világban pancs’ hancúrozni,
sok-sok életeddel a pokolban járni,
s kihányni minden emléket
a valóságról, mert azt akarják,
hogy az örvény örv lénye
vigyázzon lépteidre.

Álmaid képzelete rúgkapál,
magával ragad a sodrás.
a folyó halkan hömpölyög tovább,
lélekfuldoklás minden fordulás,
- pörgõ búgócsiga a média-,
láthatatlan fényfoszlányok súlya
nehezedik lehunyt pupilládra,
kopogások a falon, morzehang
sikítja õseid szavát,
nyomor jutott és semmi más,
szöget ütött belém a Messiás:
Nincs idõhöz kötve a megváltás!

Magával ragad a sodrás,
a folyó halkan hömpölyög tovább,
mindegy mit visz a víz, Jézus
az örvénybõl kiszabadult,
mindenkinek szabad az út,
egy fadarab, vagy száz lélek,
Isten legyint, egyforma mind,
s a folyó halkan hömpölyög tovább…

2011. 01. 10.