Fillércsörömpölés

Gavallér János

Fillércsörömpölés


Vájt fülûek agyában szirén dalol,
fillérek csörömpölése által jutnak a csúcsra,
s megannyi nektár-nedûtõl pityókás tudattal
hatalmi mámor közelbe,
bölcsõtõl kijelölt úton haladva
- apák kakukkolásaitól büszkén-, akarva
sodródnak a parttalan mederben,
nincsenek kíváncsisági mutatók, rend van,
cél a fejekben – fillércsörömpölés-,
és a testnyílásaik engedelmesen, halkan súgják
a riadóláncra fûzött kor elvárásait.
Dömping asztalok mögött, gõgöleléssel
biztatják terv-társuk suta próbálkozásait,
dac és védõhálót vonva a csörömpölés köré:
Nehogy lepottyanjon az asztalról a szemét!
(Hányan vagytok még?)

Kezet, lábat tördelõ utakon törtetünk,
s csak a korbácssuhintás, nekünk valahogy nem jutott,
se dió, se mogyoró,
csak a hajnal, a munka, a teher
és kicsúszott kezeink közül, minden íróasztal.
Bebalzsamozott labirintusaitok között bolyongva
elapad a hit és ti, roncsemberben gyenge akarattal:
Szembe mertek nézni a nappal?
Hát ezért takartatjátok le a tükröt!
Féltek! Gyávák vagytok a lelkiismerettel találkozni?
Minden nyomorulttal, halottal, búval szembe fogtok nézni!

S ha majd a csörömpölésnek vége,
a szírének a hullámsírba visszatérnek,
meztelen agyvelõtök idegrándulásai a porba hullnak,
s a Hadak útján felsorakozik a sereg:
Hátat ne fordítsatok senkinek, mert nincs testvéretek!
Mert megméretik a gazember is mind,
s nem jut hely nekik a csillagok fényinél,
csak a sötétség vermében hörögnek örökre,
s csörömpöl nekik a Sátán üstje.

2011. 01. 06.