Gyertyaláng

Gavallér János

Gyertyaláng


Megnyújtani a tüzet
az utolsó vityillóban is,
égni, ahol csak lehet,
bólintgatóknak reményt adni,
szét kell hordani a tüzet,
az utolsó parazsat is,
szét kell hordani a reményt!
Addig kell menni, amíg bírod,
míg a legparányibb szívhez,
a legelhagyatottabb házhoz
is eljutsz és szétosztod
szíved igaz szeretetét!

Mikor látod majd az utolsó embert,
akinek könnyáztatta arcán kipirul a remény,
akkor, de csak akkor lesz karácsony!
A jászolban lesz elég abrak,
és szemünkben kinyílik a teremtõ.
Mikor minden házban duruzsol
a szeretõ szív, s kacagó gerlékkel
szárnyal a gondolat,
akkor, de csak akkor lesz karácsony!

Minden barlangba, bokorba
be kell nézni, senki ne maradjon magára…
meleget kell nyújtani szívvel a magányba,
van, akinek csak a kezét,
másoknak a lelkét kell simogatni,
hogy a szeretet lángja lobogjon…
akkor, de csak akkor lesz karácsony!

Mert körbe kell járni a világot,
hogy közelebb juss gyökeredhez,
hogy megértsd és megtaláld a lángot,
s ha minden házhoz eljutottál,
minden szívhez szólt a szád,
ha látod a boldogság lángot,
ünneplõben égni a szíveket a fákon…
akkor csodát kiált majd az Isten:
Megszületett az ember, akire vártok,
öltöztessétek díszbe a világot!

2010. 12. 17.