A farizeus-mamelukság

Gavallér János

A farizeus-mamelukság


Mindenáron való megfelelés a mindenkori hatalomnak – ennyi a farizeus-mamelukság-, vagyis egy olyan képmutatás, amely mindenáron biztosítja a hatalmat arról, hogy megvédi a fennálló rezsimet bármi áron, a változó világ viszontagságaitól. Mindezt egy olyan réteg biztosíthatja csak, amely teljes egzisztenciális biztonságban és megkérdõjelezhetetlen jogi háttérrel bír.

Annyira elõreszaladt a társadalom, az emberi normakontroll félredobásával, hogy talán már nem is beszélhetünk humánus demokráciáról: Sokkal inkább irányított szükségszerûségrõl, tematizált vágyálmokról! Hiszen milyen társadalom az, ahol a társadalom a becsületes, de hajléktalan állampolgáraira nem fordít akkora gondot, mint a bûnözõkre. Mert kétség sem férhet ahhoz, hogy jelenleg a börtönökben õrzött, a társadalmi normákhoz alkalmazkodni képtelen bûnözõk, nagyobb gondoskodásban részesülnek, még a minimálbért keresõ állampolgároktól is. Lásd:
http://www.bpxv.hu/bkik/index.php?option=com_content&task=view&id=9220&Itemid=33
A szükségletek kificamított igényreflexe, meghirdette a pillanat ( secret) felsõbbrendûségét a nyugati társadalmakban és exportálja a világba. Szükséges-e elfogadni az erõsebb logikáját?

Nos az igazságszolgáltatás az egyetlen olyan intézményesített jogi formula, amely az egyén érzésvilágának, életvitel elvárásainak próbál megfelelni. Az emberi önazonosság tudatosulása folyamán, úgy finomítottak az erõszakszervezeteken, hogy a mamelukok létezõ társaságából farizeusi tudatosságot, szenteskedõ alázatossággal néma arisztokráciát neveltek ki. Mindent elfogadó és mindenben egyetértõ egzisztenciális függõséggel elérték, hogy bármit, bármikor kinyilváníthatnak, és ha kellõ intenzitással, megfelelõ határozottsággal és nyíltsággal kommunikálnak, akkor a társadalom engedelmes kutyává szelídül. Elveszíthetjük a pillanat boldogsága által, az örök szeretet és gondoskodás, emberi mivoltunk fontosságát. Mert van-e más feladata az embernek, az emberiségnek, mint az egymásról való gondoskodás, a következõ nemzedék részére megteremteni az élhetõ világot. Vagy sokkal szebb az új sztár világ meddõsége és visszahúzódik villanegyedeibe és élvezi, a pillanat nyújtotta kificamított igényreflexeket.

Az embernek meg kell határoznia humánkontroll igényét, és képessé kell válnia arra, hogy a törvénykönyvek ismerete nélkül, lelkiismereti törvények alapján éljen a közösségi társadalomban. Azok az egzisztenciális bürokraták, akik képtelenek tükröt tartani a rendszereknek, nos azok a farizeus-mamelukok.

Akarnak-e a farizeus-mamelukok a torz világképek mögül kilépni, meglátni a rosszat és a döntésmechanizmusokba beépíteni az embert, vagy „Kõmûves Kelemenek” módjára rakják a falakat a munkaidejük utolsó percéig. Se a fizetség, se a falak nem állnak örökké, és míg a hozzáállás nem változik, addig csak a degenerált nemzedékek követik egymást.

2010. 12. 01.