Apáink földje, oltár

Gavallér János

Apáink földje, oltár


Mezítelen igazság csípi lelkem,
túl habzott a felszín, bûzlik az iszap,
s a habok között fuldoklik az ember.
Csillog a csali, hörög minden csap,
szuszog, nyög az élet. Misézik a pap.

Nem oldozhat fel senki senkit!
Csak a pillanat kegyelme örök.
Írisz létdiákat, harcot õriz
s ezerszínû évek, tömörülnek,
az ítéletnapi bárány vérre.

Lenyúzzák az emberrõl a bõrt!
Elmenekültek a bátrak, s mi gyávák,
mi itt maradtunk áldozatnak, hõs
halott hazafinak, mi rabszolgák,
kivérezve, õrizzük a gúnyhatárt.

2010. 11. 23.