Embervadászat

Gavallér János

Embervadászat


Valakik állítsák meg a vonatokat!
Állítsák meg a robogó vasparipákat,
mert a peronon emberek állnak!
Valakik állítsák meg a vonatokat!
A lelkek csodára, emberségre vágynak.
E korban is létezik érzés, fájdalom,
s vénám… - robogó vasparipákra várok,
rohanó vaslovak, kötött pályán állok.
Valakik lássák: Az út nem visz sehova!
Rohan a kor, a lelkek csodára vágynak.
Valakik állítsák meg a vonatokat!
Az idõ elrohan, a hatalommal visszaélnek,
paragrafus hurkok nyakunkon, semmis törvények:

Az ember bölcs, a vád hangtalan,
hozzátok nincs, nem lehet szavam!
Benneteket aprít úgy az idõ,
mint szecskázó az éretlen tengerit.
Álljatok meg egy pillanatra,
véres lelkek húzzák az igát,
s nem mond értük senki, igaz imát!

Valakik állítsák meg a vonatokat!
Nincs cél, csak fú az Isteni szél,
tönkre megy minden, száguld a vonat,
utasok, peronon néznek a semmibe,
rohan az idõ, kísértet falvak üvöltenek!
Soha sehova senki sem jut el idõben,
csak futunk a lehetõségek irányába
és a mindent meghatározó évek, elmúlnak,
végkép átszáguld rajtunk a vasparipa.
Valakik állítsák meg a vonatokat!
Fel akarunk szállni az égi járatokra,
mint más, a felhõk között szállni,
emberekké válni, épp úgy akarunk, mint más.

Magántulajdon lett a fának hûse,
a fû, a virág, a föld, a sínek,
s elrobog mellettünk az érzés,
pöffeszkedik, nevet, neki lehet,
s rettegnek bennünk a szavak:
Demokráciában a vélemény szabad!
Madarak szállnak a szélben, vadászat van.

2010. 11. 14.