Óvva intelek

Gavallér János

Óvva intelek


Egyenlõk között egyenlõbbek,
törvény elõtt mentelmi joggal,
lakhatási támogatás és
egy kis bérpótlék
adóalap csökkentõ tényezõ
a számlával igazolt többszázezer forint…
Hatszázezer aláírás és egy nõ,
semmis a népakarat, a demokrácia nõ…

Reményeket korbácsoló kedélyek,
négyévente jöttek, mentek, vittek.
Közös fazékból mertek meríteni
”mi az hogy, nagyon is”
járt, jutott egy-két Nokiás doboz,
sünöknek az avar, gaz és toboz.
Parancsra lehulltak az azonosítók,
ütöttek asszonyt, gyermeket
és kimúlhat, elévülhet a bûn, milyen jog az,
ami alapján Biszku és mind bûntelen…

Erkölcs diktálja a magatartást,
közérdek titkosítani, ne láss,
csak dolgozz tovább lelkiismeret!
Ott a ködfátyolon túl,
ott vár a csodás álomvilág,
hogy most, most még abból nem jutott,
nem a hatalom, a kor a hibás:
sok a zseb és piszkosak a kezek,
a jövõt formáló, törvénykezõ kezek.

Erre az ösvényre vitt a kényszer,
esküt mondott itt már több ezer lúzer
- a szentékszer bírja a kritikát-
a világ nem látott még ily krimit:
járni járt csak nem jutott,
ki sorba állt, az mind elhullott.
Zsarolt a párt, az óra, a szív,
igazcsatát senki se vív!

Ennyi meg ennyi boldogulhatott,
ha jókor, jó helyen
írták nevét a könyvbe,
a hitel böszme-mód’
- trükkök százai-, jártában-keltében
”búj, búj zöldág” kiskapun
lyukas zsebekbe osont.

Történjen bármi,
lehet idõtlen idõkig várni,
egy pár ezer év és pár nemzedék
- legjobbjainkra emlékezz!-
s a méregpohár megtelik,
minek meg kell történni, megtörténik.

Ne sírjatok fák, virágok, erdõk és hegyek,
a folyók az óceánba tartanak, minek
õrzitek könnyeitek, bõgjetek!
”Akinek van, adatik, akinek nincs, elvétetik”
mert a fájdalom is egyre nõ,
egyre nagyobb lesz,
fájdalmunk végtelen óceánja öleli át a bûnöket,
s bûnösök vagyunk mi mindahányan:
bõrünkbe szarusodott zsebek
tekintenek a jövõre,
óvva intelek:

Csak e földet el ne hagyd fiam!
Ezt õrizd, ez az Isteni akarat!
Történjen bármi, vágják a hátadon a fát,
paraziták serege lepje szent hazád,
szívedben ez a föld az a hely,
ahol a szeretet átölel:
Csak e földet el ne hagyd fiam!
Ezt õrizd, ez az Isteni akarat!

A méregpohár már csordultig,
minek meg kell történni, megtörténik.

2010. 11. 07.