Se ilyen, se olyan ország

Gavallér János

Se ilyen, se olyan ország


Se igazság, se bûn, nem létezõ célok, át nem léphetõ emberek, toporzékoló ország. Tartunk-e valahol, ha nincs erkölcsi tanulság, ha egy rendszerváltás haszonélvezõi az elõzõ rendszer mûködtetõinek utódai közül kerülnek ki! A tisztviselõi réteg ma is képes a néma utasítások végrehajtására (lásd a „rögtön ítélõ bíróság” 2006 õszén 147 döntését 143 esetben felülírta a jog!?), júdásazonosulás kényszerével mûködtetett társadalom a miénk, beteg.

Nem nevezhetõ demokratikus együttmûködésnek az, ha az 1949. évi XX. Törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján, lélektelen tekintély elv telepszik az ország mûködésére, mert az akkor és ott megalkotott materialista diktátum megfosztotta az embereket a morális együttélési viszonyrendszer lehetõségétõl. „ Itt az idõ” felszabadítani az embereket az erkölcsi zsarnokság alól, mert minden egyén szuverén gondolatokkal bír, így szomszédjáról, fõnökérõl, bírójáról, miniszterelnökérõl mindenki rendelkezik önálló ismeretekkel, így azt is tudja ki kinek az elkötelezettje. A magyar ember nem bosszúálló, szeretet uralja lélekvilágát, de az önzés gyarlóságát képtelen elviselni: A közösséget képviselõ elit figyelmét szükséges felhívni arra az egyszerû tényre, hogy átlépett egy olyan lélektani határt, ahonnan már nagyon nehéz elképzelni egy humánus megoldást az együttmûködés során! A terhek cipelése mindenkinek kötelessége.

Szükséges és elengedhetetlen a kölcsönös érzésmechanizmus: A korrupcióra, könyvviteli bûvészkedésre, mások és az állam kihasználására berendezkedett off shore szemtelenséget mûvelõ személyek méltatlanok a magyar állampolgárságra annak ellenére, hogy vagyonuk és egzisztenciájuk törvényesen, jogszerûen alakult ki. Uraim, „Itt az idõ”, emberré, magyarrá válni, a szócséplés, a jogi csûrés-csavarás identitás zavarra utal.

2010. 10. 28.