Lényegülj!

Gavallér János

Lényegülj!


Ha majd e káosz elcsitul,
ember, emberként viszonyul,
ha majd e jajgatás, téboly
tükrökben olvad szét, foncsor
vicsorít, sírok sóhaját
hallják-e majd utódaink?
S a lelkek haza járnak-e?
Utódainknak lesz-e gyökere?

Odáig süllyedtünk, ahol
lelkek üvöltésétõl zúg
az agyban minden gondolat!
S lavírozunk a bánat-gondolán.
Krisztus keresztje áztatott,
az emberekért hullott könny,
s falat emelt közénk a vén
fösvény: Ideát írt a törvény.

Amit másokért megteszel,
azzá válsz, amit érdemelsz!
S fiaid lelkében újra
virágzik majd a vérvirág.
A szív megõrzi, a tûzet,
s szüzek méhébõl üzen:
Tenyereden hord ellened,
tetteid, hordja jellemed!

Sötét világ kicsi foltja,
szív, lélek, szellem otthona
a testedbe bújt végtelen:
Ne légy soha embertelen!
A sóhajok ne sírjanak,
csak óhajokat írjanak,
mond ki a boldogság szavát,
ringass bölcsõt, anyát, apát:
Szeress!

2010. 10. 14.