Sír az élet

Gavallér János

Sír az élet


Vérfarkasok, vörös bárók,
csahos kutyák, éhes hordák,
bankár lobbyk, bábuk, sáskák
átgázoltak az országon.
Átgázoltak az országon.
Játszottak új jogállamot!
Játszottak demokráciát!
Zsebre vágták létezésünk.
Kirabolták, kifosztották
lelkünk mélyét, eljátszották
büszke magyar tisztességünk,
elõkészítik lassú végünk!
Elõkészítik lassú végünk!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vörösiszap lápfolyama,
vörös hamu, betû szabvány,
lassú vég, pénztörvény s vak-jog,
nyakunkra taposó szellem,
palackból szabadult jellem!
Palackból szabadult jellem!
S mire észbe kapunk, oda,
kiskapun járt a profit haza!
Eszem-iszom, dínomdánom,
sógor, koma mind jó barátok
körbe ülik, megtapsolják,
privát partin le-fel sróforják.
Sróforják a tûréshatárt!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vörösiszap, lélekmocsár,
átszakadt a tûréshatár,
sodor a bûn, titkosított
korrupt világ. Emészt kámfor,
métely, ármány, s gyenge testem,
tudatom, ördögé létem,
s kételkedem: Miért élek?
Zsebre vágták létezésem,
elõkészítik lassú végem,
s adjam erõm, adjam vérem!
Meddig nyúlják le a bérem?
Bûngát épült, lélekmocsár,
s mindent, mindent belep a láp!

Mit reméljünk? Hogyan éljünk?
Iszap emészt, sorvad lelkünk:
Velük hogyan, meddig éljünk?
Istenem! Mi, mit reméljünk?

Vérfarkasok, vörös bárók,
csahos kutyák, éhes hordák,
átszakadt a tûréshatár,
elönt mindent a lélekmocsár!
Sodor az ár! Sodor a láp!
Fél térden az egész ország!
SOS-t sír, sír a lélek!
Zsákutcában a remények.
Sír az ember. Sír az élet.

2010. 10. 12.