Ráció-, modernizáció

Gavallér János

Ráció-, modernizáció


Senkinek nincs gondja a szomszédjával, míg valaki fel nem világosítja, hogy kertjébe átfutott a tök, átrepül a galamb, áthull a falevél és ha a kutyád ugat õt is felébreszti – világrengetõ, avagy közösség építõ gondokról-, de mihelyt ezen tényekkel tisztába lesz, úgymond felismeri önön érdekeit: Gyûlölni kezdi szomszédját! A modern kori szellem-arisztokrácia mindent elfödõ köde agyára száll és önön érdekének megfelelõen, embertelenül õszintén akarja a demokrácia lózungját, még pediglen azt, hogy JOGOM VAN HOZZÁ!!

És hogy a kõnek, a fának, a földnek; az atomnak, fizikának, kémiának, az elemeknek mi köze a világhoz, a természetnek milyen joga lehet, az, fel sem merülhet célirányosan butított agytekervényeiben! ”Ember vagyok jogom a végtelen!” – hirdeti a világ legembertelenebb lózungját a pénz és meghajlik akarata elõtt a lélekszellem, hisz a bizonyítás egy kerítés lécen múlhat. S vajon az általunk diktált jog, mennyit ér, a világmindenséget betöltõ elemek sokasága között? Tudható és bizonyított a viszonylagosság forma-, tér-, idõ-, és valóság összeegyezhetetlen paradigmája, mellyel csapdába csalt az ember, az idõ és valóság realizmusában nincs helye az igazságnak, csak a tér létezik és a forma, ahogy viszonyulsz az iszonyú valósághoz!!!

Beugratott, illúziót habzsolunk, az éppen aktuális gyõztes-varázslatot és az állam erõszak szervezete egymásnak uszítja a szomszédokat. Ha van értelme, ha nincs, veszekedjetek! JOGOTOK VAN HOZZÁ! Azért építette ki az államapparátust, hogy megtalálja az ember, a tulajdonán esett csorba kiköszörülésének a lehetõségét. De mivel a lélek megfoghatatlan – a tudomány nem hajlandó magyarázatokba bocsátkozni azon a területen, hogy hogyan is mûködik az érzés-, és kezelhetetlen reakciók sokaságára képes, ezért a jog, csak és kizárólag a mindenkori hatalom talpnyalóinak biztosít léleknyugtató egzisztenciát.

Van-e joga a szívnek érezni, a léleknek az erkölcsre és van-e joga az életnek élni?

Az urbanizáció felerõsíti a súrlódásokat - kadúc-otthonokban mûgond szül foglalatosságot-, egymásra mutogatás, a szigorú rend megkövetelése, holott az élet önmaga formálja a rendet és az atomok formába sulykolása, elviselhetetlen kölcsönhatásokkal megszünteti az életet (Sodoma és Gomora).
Az élet építkezik az elõdök erkölcsére, hitére, szellemére, ezt a szakrális hierarchiát a modern törvényalkotás azért képtelen átvenni, mert a realitástól elrugaszkodottan, az élõvilág fölé kíván nõni, nemzedék-relációk nélkül. Megmagyarázhatatlan rohanással akarja, az emberiséget vezetõ szellemerõ, gúzsba kötni a lelki kapcsolatra épülõ életet, nihilista-tudomány alapján szabályozva. Az elégedetlenség, a forradalmak, a háborúk mind az alkalmazhatatlan szabályok, elembertelenedett törvények miatt alakulnak ki.

Kitaláció a hatalom részérõl, az, az egyszerû magyarázat, hogy az állam feladata a közélet szabályozása jogalkotással, mert nem tudja a szavát adni, nem tud példát mutatni, nincs érzelmi kötõdése és amennyiben nincs ismerete (már pediglen a jog, mivel nem szuverén személy, nincs tapasztalata) a lélek-érzésrõl (Mikszáth Kálmán: A fekete város) képtelen kezelni az érzelmekre épülõ emberi cselekedeteket. Az ember kilehelte lelkét mikor szavát adta, mert a szívébõl jött a szó, azaz az volt az igazság, életével felelt az elhangzottakért, de a tudomány magyarázatokhoz köti a valóság mûködését, tehát hitetlen. A szóban ott az igazság: Nem hiszi el, ami „kadúc-valóságán”, tudásán kívül esik, ezért a bizonyítási eljárások csakis a hit-tudományának megfelelõen negatív eredménnyel végzõdhetnek.
Olyan értelmezési mechanizmus épül fel, amely mintegy az életen kívülálló, a fölé növõ struktúra, behálózza az emberiséget. Dogma-struktúrák szövevényeiben szõtt mesterséges intelligenciák átveszik a normakontrollt az emberiség mûködésmechanizmusában és az ember, rabjává válik, az önmaga által gyártott viszonyrendszernek. Törvények, fogja lesz az egyszerû lélek.

A jogharmonizáció csak stimulálja a hedonizmust.

Minden érdekvitában az a fél gyõz, aki több megközelítéssel képes kezelni egy problémát, hatásosabb érvrendszerrel lép fel és vagyoni helyzetébõl adódóan nagyobb erõket képes mozgósítani. Tehát mesterséges problémák gerjesztése mindig azok részérõl indokolt, akik tovább képesek jogvitában nélkülözni agyagi javaikat, vagyis az uralkodó elitnek áll mindenkor érdekében az, hogy nézetkülönbségek legyenek az emberek között. A politikai pártok örömmel gerjesztenek álproblémákat, mert õk a hatalom megszerzése érdekében szövetkeztek és nem a természet és a lélek egyensúlyának megtalálására, nem az emberi szükségletek normalizálására.

A modern adatfeldolgozás hazugsága, hogy a kivétel erõsíti a szabályt, mert ugyanis annak elviselhetetlen teher a szabály, aki az egy-azon halmazállapotú véleményeken kívül esik, vagyis õ eretnekké, üldözötté válik. Ma még csak néhány ember, holnap megint kiesik az azonos nézeteket vallók táborából néhány ember, holnapután már új norma rögzíti, jelöli ki a szabályt, így újabb eretnekek, üldözöttek generálódnak és a folyamat lineáris. Azaz addig kopik a többségi akarat, amíg van kivétel, tehát csak a kivételeken keresztül érzékelhetõ a törvények hibái, míg nem a kivételekre épül a törvény. Mert sajnos a törvényeket statisztikák alapján alkotják, holott a szeretet, a belsõ érzés mindennél fontosabb mozgató ereje az élõvilágnak és az emberi törvényeket csak szív egyszerû szeretet hullámhosszán lehet átadni: A szülõ körömszakadtáig védi, óvja utódát, függetlenül attól, hogy az igazság mellette, vagy ellene szól, de egyben nevel az életre. A hibák, a kivételek figyelmen kívül hagyása más összefüggéseket és legfõbbként hibás következtetések levonását eredményezik. Ha egy társadalomnak nincsenek meg az alapvetõ erkölcsi normái, ha a gyermekek olyan példa alapján nõnek fel, amelyek a törvények kijátszását ültetik szívükbe, következmények nélkül lehet hazudni, csalni, csupán hatalmi arroganciából egy szûk, de erõforrásait tekintve hatalmas érdekcsoport szükségletei alapján törvénykezni, akkor bizony a folyamat már az összeomlás stációja elõtt áll. Megörököltük ezt a hedonista folyamatot, ugyanis a szocializmusban a kivételek alkották a törvényeket érzés és szeretet nélkül, majd e hatalmi elit haszonélvezõi és gyermekei szövetséget kötöttek a bankvilággal, szívükben önzéssel és tévedhetetlennek hitt gõggel most új világrendet hirdetnek. Nem uraim, ugyanis önök olyan messzire mentek az emberi együttélés normáitól, hogy ma már önök a bankvilággal együtt egy olyan kivételek lettek, amelyeket elõbb-utóbb kivet magából a társadalom. Bár még elég könnyen tudják a szomszédokat összeugrasztani a jog lehányt zászlaját villogtatva, de véges idõvel rendelkeznek már az emberi érzésvilág fölött.

Föl fog épülni az érzelmeken alapuló társadalom és ki fogja magából vetni az erõfölényre épülõ gyõztes-szisztémát, mert a szíven nem uralkodhat semmilyen hatalom.

2010.09.15.