Siralmas Játszadozás az élettel

Gavallér János

Siralmas játszadozás az élettel


Minden akkor történik, amikor él az ember. A viszonylagos kortünet- diagnózist sajnos nem a szív, hanem az uralkodó viszonyrendszer, a média-tulajdonviszonyok úgy és akkor befolyásolják, úgy és ahogy akarják. Normális ember – úgy-ahogy tisztában van, azzal, hogy széllel szembe nem lehet …- bevett szokás szerint, soha semmit nem cselekszik a regnáló hatalommal szemben. Századokkal késõbb a tudományos politológia megállapítja majd, hogy az igazán haladó humánus gondolkodás a maga korában elnyomás alatt állt (Mit is érnek ezzel a lázadók). Azaz vagy ab normálisok viszik elõrébb a világot, vagy vannak olyan normálisok, akik gátlástalanul átgázolnak a másik emberen, de tudatkoncentráltságuk, érzés mechanizmusuk nincs.
A logikai tapasztalat bebizonyítja, hogy soha nem volt az emberiség történelmében olyan uralkodó réteg, amely felismerte volna kiszolgáltatottságát. Mert ugyanis csak és kizárólag az a társadalmi fusztráció képtelen megkülönböztetni a magántulajdont a köztulajdontól, amely képtelen morális viszonyrendszerek szerint élni, ezért gátlástalan egoizmusa felfalja a szociológiai tudományát. Az ember minimum (jang-jing), férfi-nõ tudaterkölccsel rendelkezõ lény és érzékelt valóságát az uralkodó média, bármikor, oda teszi, ahova akarja, mert vonzódását kihasználva, ingerközvetítõ szereplõként öröm-érdekérzést sugároz a tudatnak. A társadalmi tudatfejlõdés, amely szintén olyan gyors, mint a tudományos technikai fejlõdés, kierõszakolja, hogy a sokáig bábásgatott, irányított gondoskodás természetellenes nyöszörgése ( a fogyasztói társadalom) beforduljon zsákutcájába. A természetes élet nem lehet verseny, így az uralkodók, a világ urai a média tudatbefolyásolással önmaguk ellenpontját, a taszítást, ellenségteremtést generálnak.

A társadalmakon uralkodó kaszt-lények, giga-magántulajdonosok képtelenek emberi magatartás szerinti döntések meghozatalára?!

Belegebed az akarásba, a látszat fenntartásába a mindenkori kiváltságosok rendje, de képtelen szívével érezni, mert mindenkit páriának tekint. A jog, az emberi erkölcsi törvények elfüggönyözött intimszférájában fittyet hánynak a közösségi morálra, pusztulásra ítélve a szeretet legfõbb belsõ érzését a hitet, azaz a lelki elszegényesedést testi megsemmisülés követi, ha a pökhendi papírviszonyok uralkodnak továbbra is az emberiség tudatalattiján, az emberi lelkek fölött. Aztán, ha kihal valóban az emberi érzés - Lehel mondája szerint-, az emberiség magával rántja a világ urait, hogy felismerhessék szolgaságuk mikéntjét: Az értelmetlen tõkefelhalmozások következménye az elembertelenedés.

Sohasem érthetõ, hogy életellenes diktátumok, miért és hogyan válhatnak világbefolyásoló trendekké. Mindenki tudja és lássa, hogy az emberiség hite a látott és hallott tapasztalatokra épül, ezért a tapasztalatok alakulásával bûvészkedik olyan módon a magántulajdon (manifesztumnak kikiáltott tévhit, a média magánosítása alapján), amely képes kezében tartani az emberi érzékelés legnagyobb százalékát, így elõállítja a mesterséges emberi reakciókat. Azaz, az önmagával ellentmondásos döntések sorozata felfalja a morális hitet, vagyis megszünteti a logikus emberi gondolkodást, foszlásnak indul az emberiség közös tudata. (Akarva akaratlanul is lassan eljutnak oda a világ urai, amikor Lehel kürtje elõre küldi õket a túlvilágra szolgának) Amikor eljut arra a szintre a mostani világ, hogy az önmaga diktálta moralitást képtelen feldolgozni, akkor már késõ lesz a senkik hatalomgyakorló módszerein változtatni, mert a léleksorvadás megállíthatatlanná válik. Akik tehát uralják a médiákat, azoknak siralmas játszadozásán múlik az emberiség jövõje, ezért megengedhetetlen a magántulajdon korlátlan burjánzása.

2010.08.15.