VALLOMÁS A HÛSÉGRÕL

Gavallér János

Vallomás a hûségrõl


Éhes lelkem becsömörlött,
Véres félelmet nyöszörgött:
Belém fojtott ember hangom
Bennem kavargott, kavargott.

Szóra tekeredett kígyó
Sóhajt, belõlem utolsót,
Nyög a beste, szinte dadog,
Testem nélkül hite hagyott.

Azért kell a buta testem,
Hogy a lelkemet eméssze,
Hogy gerincem felõrölje,
Ember hangom, hogy megölje!

Éhes lelkem csak e földön,
Kárpátok közt, hegyen, völgyön,
Itt örök, itt boldog vérem,
Itt könnyû emberként élnem.

Itt születik testbe lélek.
Ember hangon itt beszélek.
Itt értik a szívdobbanást,
Lelkemben a kavarodást.

Itt a Sátántól se félek.
Hangom harsogják a bércek:
Emberek közt tiszta lelkem,
Isten engem itt segítsen!

Itt született meg az ember.
Itt költözhetett a testbe:
Mindenségnek lét értelme.
Isten engem úgy segítsen!

2010.05.07.