Házi feladat

Gavallér János

Házi feladat


Sajnos tény, hogy kialakult Magyarországon az új arisztokrata réteg, amely ha nem is törvénytelen, de megkérdõjelezhetõ erkölcsiséggel szerezte meg magántulajdonát. A gazdaságban fõszerepet, a politikában háttérszerepet, a közhangulat alakításában – mivel minden mozgatható pénzeszköz rajtuk keresztül lehetséges-, megkerülhetetlen befolyást gyakorolhat, így nekik már van mit veszíteniük. Ez a gyarló emberi tulajdonság, amely minden megszerzett fillérrõl azt képzeli, hogy az õt megkérdõjelezhetetlenül megilleti, nos ez a telhetetlen uzsora-zsarnokság, ez homályosítja el az erkölcsös értékítélettõl és reális önértékeléstõl az egyént.

Sokszor elhangzott és elhangzik, hogy a vállalkozói szféra nem engedheti meg magának, azt a luxust, hogy életszínvonalban ne a „nyugati” nívón tengesse életét, mivel tehetsége korlátlan, versenyhelyzetben a közigazgatásból „eligazolnák” az igazán tehetséges embereket, így évek óta kiemelt javadalmazásban részesült és részesül az államapparátus.
Azaz, nem a tudás és rátermettség alapján gyarapodott a legtöbb új arisztokratánk, hanem a szocializmus végnapjaiban elfoglalt pozíció-méltányosság alapján. A nyolcvanas években / 1982-re államcsõd-közeli helyzetbe sodródott az ország, melybõl a kiutat a ... többek között a társasági törvény és a hozzá kapcsolódó egyéb törvények, … megalkotása után/ nem hivatalosan, de gyakorlatilag kialakult a párt-elitbõl a kapitalista-demokrácia.

A zavarosban halászó értelmiségünk szemrebbenés nélkül hitte és hiszi, hogy az átlag állampolgárokat jogosult megvezetni és kihasználni. Mert míg a szocializmusban csak a köztulajdont korlátlan magánélvezeti cikk-ként kezelték, addig fiaik, betanított utódaik nemzeti kincsünket itt-ott bagóért értékesítették, holott egy laikus szemével is csak bérbe lett volna joguk adni a kulcsfontosságú szektorokat. Mi várható hát ettõl az új arisztokráciánktól?

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a morált vesztett és célt tévesztett gazdasági guruink gondolatvilágában létezik empatikus érzés a kirekesztett és leszakított, a becsapott és kihasznált átlagemberek iránt. Amennyiben a következõ (Soros) kormány együtt érez a társadalom lélektanával, úgy kénytelen lesz a nimbuszrombolásra. Nem csak becsületesnek kell látszani, becsületesen kell élni, hogy méltóvá válhasson valaki egy közösség képviseletére! Mert egy 68%-os FIDESZT is le tud gyõzni az igazság, lásd Molnár Oszkár!
Azaz az új parlament képviselõinek már nincs joguk gnómárnyékokkal ijesztgetni az országot, vagyis minden törvényt és minden megszorítást kötelességük önmagukon gyakorolni legfõbbként és amennyiben gerinces kiállásúak, akkor a képviselõi költségtérítés ügyét is harmonizálják a közélethez ( 600000 ember kérését méltánytalanság érte). Mert míg gondtalanságban töltenek be egyszerre több állást, bizottsági tagságot, polgármesterséget, gazdasági vállalkozás vezetését és állami vállalat felügyelõ bizottsági tagságát, addig egy pék, egy buszsofõr (éjjel nappal dolgozva a létminimum határán) családja megélhetése érdekében sohasem hibázhat. Hol itt az esélyegyenlõség és a mentelmi jog logikai létjogosultsága?

Az a csekély tény, hogy közben 6-7 millió embernek már nincs mit veszítenie és szívükben, az igazság parazsa izzik, úgy látszik az offshore lelkületû új arisztokráciát, nem érdekli. A más verejtékébõl, a hazából húzott haszon véres-verejtéke csurog majd leszármazottaik lelkén, mert tönkretették az ország lelkiismeretét. Vissza kell adni az emberek hitét a tisztességes életvitel megkérdõjelezhetetlen igazságába! Természetesen azok az emberek, akik hiteltelenné váltak az elmúlt 20-30 évben, nos azok tartózkodjanak a közvélemény befolyásolásától, még akkor is, ha tulajdonjogokat gyakorolnak a médiákban!

Elérkezett az idõ, a magyar ember talpra állására. Most még mindenki szabadon dönthet, hogy minden erejével, tulajdonával, tudásával az ország érdekében cselekszik, vagy Horn Gábor után szabadon: - Húzzon innen a picsába! Mert az tûrhetetlen, hogy emberek minden erejükkel, verejtékükkel dolgozva a teljes ellehetetlenülés határán tengõdnek, addig az új arisztokrácia – a belõlünk húzott haszonból-, a környezõ országokba fektet be. Ha az átlag életszínvonal eléri, pl. Ausztria szintjét, akkor esetleg megengedhetõ ez a liberális erkölcstelen magatartás, mert azokról kell elsõdleges gondoskodni, ahonnan kapott az ember, nem pediglen haszon hajszát folytatni az erkölcstelenség káoszában.

2010. 04. 27.