Identitásunk

Identitásunk


Közénk csempészték a megpuhított idõt. Mert az, mint látható halad, a probléma elmúlik, apad a konkretizálható valóság: Emberek halnak meg, tanúk emlékezete ködös és per újra felvétel érdekében szól az ügyész és az ügyvéd. Mismákolás a jogszolgáltatás ott, ahol 12 év kell a Postabank ügyre, ahol 7 év után az igazságszolgáltatás malomkövei a közbotrányt okozó Kulcsár-ügy kapcsán új megállapításokat, eljárásbeli hiányosságot fedeznek fel, már minthogy a Fõvárosi Bíróság az alapcselekményt tévesen minõsítette stb. A fõ motiváció természetesen az elévülési határidõ túllépése.

Még van képe az uraknak azt állítani, hogy az alaptörvényeinkkel nincs semmi probléma. Uraim, itt az új kormánynak tövirõl hegyire át kell forgatnia mindent, vagy ha a mismákolás állóvízében fürdetik tovább az emberi tudatot, akkor egy nagyon-nagyon bûzös valóságra fogunk ébredni hamarosan. Lehetetlen az a gyakorlat, hogy a felelõsség alól kicsúszó, gazdasági hiénák (kiskapun bujkáló gazemberek), ijedtükben Bécsbe menekülnek, majd itthon vidáman végig kacarásszák az ellenük érvényben lévõ eljárást, mivel szegény joggyakorlatunk képviseletével ellátott szakembereink képtelenek évekig felmérni a tényállást. Itt vagy csõstül vannak a gazemberek pro és kontra, vagy az érvényben lévõ törvényeink semmirevalóak.

Vannak bizonyos elévülhetetlen, a társadalmi felfogásra érvényes bûntettek, ezek pedig az aljas szándékból elkövetett pökhendiségre visszavezethetõ hatalomittas gyakorlatból bekövetkezett morálvesztés elõidézésének az esete. Az a lokalitás, amely elveszejti szándékosan sajátosságait, és téveszmék alapján magyarázza erkölcsvesztését, nos az, szélhámosok gyülekezetévé zülleszti saját társadalmát.

Nincs két egyforma ország, így nincs és nem is lehet tipusmodelek alapján skatulyázni népeket, nemzeteket. Más önazonossággal bír egy angol lord, aki hiszi magáról, hogy õ világhódító tényezõ és más önazonossággal bír egy pastu, aki a mákültetvények egyedüli értékesítésébõl képzeli el önmaga fenntartását. A magyar állampolgároktól sem várható el az, hogy tapsoljanak azért, mert identitásuk nem kompatibilis azon népekével, akik mindenáron a másik nép hátrányára érvényesítik demokratikus (globális, liberális) jogaikat. Ugyanis a magyar ember mindig meghagyta és meghagyja a másik ember, másik nép lehetõségét arra, hogy bizonyítsa életképességét, azaz emberi mércék alapján kiteljesedjen gerince. Nos, ha bennünket azon normák alapján skatulyáznak be, amelyek történelmi-gazdasági jólét alapján fogalmazzák meg identitásukat, akkor a gyakorlatban is kapjuk meg a megilletõ helyet.

A gyõztes országok ideológiái nem alkalmazhatók a vesztes országok társadalmára, mivel az embert embertudat-büszkesége vezérli, így megalázott helyzetekben képtelen olyan elvárásoknak megfelelni, amelyek a boldog felszabadultság velejárói. A vesztes, vesztesként viselkedik, a megalázott, megalázottként; ugyanígy a múlti múltiként, a bankár bankárként, a bûnözõ bûnözõként. A törvénytisztelõ állampolgár szégyelli a kiskapuk használatát, a törvényalkotó gazdasági eszközként használja, így normakontroll nélkül lezüllesztett hordává válik az a közösség, amely képtelen határokat szabni mind a világ, mind a saját elitje számára.

Senki se higgye, hogy a lealacsonyított ember gondolatvilága, realitás érzéke, létezés mechanizmusa másképp viselkedik, mint bárki másé, sõt íz-, szag-, hit-, és érzelemvilága fantáziadúsabb, tûrõképessége sokszorosa, viselkedéskultúrája kifogástalan, ám mûködik benne egy életragaszkodási ösztön, amely azt súgja, miként cselekedjen. Hiába erõszakolnak rá nemzetekre, népekre, földrajzi területekre lojalistást, kiváltó illúziót, a populáció életösztöne semmissé írja át a parancsot. A demokrácia importálása, vagy exportálása még nem teremt demokratikus gondolkodást, a farkas nem válik báránnyá, és a bárány sem farkassá. Az arculatnak nem megfelelõ törvények aláássák a közgondolkodást, már pedig, ahol gazemberek glasszálhatnak mint jótevõk, ott kérdéses az életképesség megõrzése.

Rengeteg tenni valót tartogat az ország a következõ kormány számára, de alakuljon bárhogy a választás, az alakuló kormánynak tudnia kell megállj-t parancsolni a lélektelen haszonburjánzásnak, identitásunkat meg kell találnia, amelyet a gerinces emberek elfogadnak. Annak a sanda gondolatnak, amely háttér manipulációknak nyit teret, még a képlékeny foszlányaitól is gyorsan szabaduljon meg, mert nem lehet játszani az Emberek gerincével és az Istent alakító embernél nincs szánalmasabb.

2010. 04. 23.

Gavallér János