Emberi tartás

Gavallér János

Emberi tartás


Betût okádó horda prüszköl,
bacit fröccsent, mázolja az eget,
szabadság cirádát cizellál,
- markunkból elfolyik az élet-,
napok, hetek, évek mögött nyög,
görnyed, gerincünkben az erõ
- magokat szelel a teremtõ-,
s megméretik a lélekerõ!
Marad-e tartás, felemelõ?
Jelenszenny-mocsárban sárfürdõ,
bankparadicsom, uzsora-láp,
- demokráciát kiált a hóhér!-
lassan bolondul meg a világ,
észrevétlen, csendben, végleg…
tökmag törvényekben elvész a lényeg.
Hason csúszik a remény, az érdek.
Hõbörgõk kezében vágyálom,
vágyalom, görcsben fröcsögõ cél,
- mentelmi jog-, a lényeg az alom,
lelkünkbe taposott hatalom.
Testünk még él! De már élettelen,
marionett bábuként ténfereg,
forog a korcsidõ, embertelen…
Élve boncolják álmainkat,
sortírozó sovinisztáknak
tartanak mindenkit, aki magyar!
Földönfutó koldus légy! Fanyar
legyen az íz a szádban, s könnyek
áztassák a napokat… ingyen
ebédre az égbe vágyj, jussod
fojtsd magadba… dolgozz-juss, dolgozz,
s idõben halj meg, ne gondolkozz!
Új vadlovakat telepítenek!
Hontalan államok… törvények…
szülõtlen gyermekek… erények…
népvándorlás-csalás, csak érdek,
- érzem mióta élek-, meséket
írnak, hazug új törvényeket,
lelket annulláló feslett testet!

Bár kérhetnénk az Istent, de nem,
nem emberhez méltó a sírás!
- Kõszívvel nem születik gyerek.-
Szent vér, mindenségakarás,
becsület, emberi tartás,
egyenes, õszinte tekintet,
magyar-vágy, a talpra állás!

2010. 04. 01.