VILLÁMOK CIKÁZNAK

Gavallér János

Villámok cikáznak


Böjti szeleket törte meg égi morajlás,
sötétre feslett fölöttünk a hit, a vallás!
- Választhatunk: Mismásolunk, csacsogunk,
bûnösöket és bûnt keresünk, vagy látunk, hallunk,
érzünk és tudatosulnak bennünk a tények!
Szürke hályog mögül integetõ farizeusok,
jöttment érveket ölelgetõ máglyán égetõk
tematizálják agyunk s heherésznek, heherésznek…
- átballag rajtunk a Sátán, resten, ráérõn!
Halleluja zúg fülünkben… zúgolódunk,
s mondjuk, mormoljuk. Halleluja! Halleluja!
Angyalruhában ördögfészek ontja kölykét,
mindegy-érv, hatalmi tényezõ, - Na és! Ma kéj-,
szaporodnak parazitaférgek, nappal alszanak
éjjel élnek, - dögöljenek meg az emlékek!-,
hirdetnek embergyalázó eszméket…
Túlfeszítették a húrt, a tömeg hallgat,
belül, lelkük katlanában kavarog a múlt!
Elfojtott emlékek viharzónájában
villámok cikáznak, a cinkkelt tudat zúg,
s elõbb-utóbb lerázza álság bilincsét:
Lincseléssel ébred a szunnyadó vulkán,
mikor kitör préselt tudatból az orkán!

Mert egyszer nagy levegõt veszünk, s kimondjuk:
- Elég!- Mert egyszer nagy levegõt kell vennünk!
Hat milliárd léleksóhaj kiált egy nagyot:
- Elég!- Hat milliárd lélek sóhajt egy nagyot!
Kasztok falai leomlanak, leomlanak,
mikor a lelkek sóhajtanak, óhajtanak!


2010.03.28.