Anómia

Gavallér János

Anómia


Törvény-örvények húznak a mélybe,
fuldoklunk szenny-gödrök mételyében,
s kaszinók épülnek, lakóparkok,
õrzik-védik – Kitõl?- õrzõ-védõk,
- Kiét? Miért? –Mit érnek törvények,
karvaj-kiskirályoknak eveznek,
lelkeket dobnak vízre, örvénybe,
s húznak, húznak kristálysötétségbe!
Piszkok lebegnek a szélben, ügyek,
melyekrõl titkon mind mesélnek.
Kiskapun bújtak, - tojásból élre-,
s biztattak börtönárnyékban hitre,
versenyben vesztesként bízni benne,
értünk ütnek-vágnak, dobnak szemétre.

Mernénk álmodni néhányan szebbet,
mernénk álmodni jövõt, nemesebbet,
mernénk álmodni embert, megértõt,
s csak fuldoklunk, tengerzöld fertõben!
Fuldoklunk, szabadság-torzerdõben!

- Pirulnak falevelek a fákon…
riadt madarak, hervadt virágok
virága sír… fájdalmat üvölt a szél…
s emberfûszálak borulnak a földre,
alázatért!

Keserv-könnygerincek törnek ketté,
semmiért ölnek globáltrend-eszmék,
s levegõért kiálltnak emberek,
örvényben le-felbukó stréberek.
Piszkok lebegnek a szélben, ügyek,
melyekrõl titkon mind mesélnek.
Arctalan mesék rengetegében
bújócskázik tolvaj-, csaló-élet,
s mint a mesében, remélnek élnek,
senkitõl, semmitõl sem félnek.
Nyakunkon sok parazita-féreg
törvényt ülnek a gnómlegények.

2010.03.22.