Népnemzetünk vágya

Gavallér János

Népnemzetünk vágya


Nem vagyunk kíváncsiak se jóra, se rosszra.
Nem vagyunk kíváncsiak se kétes javakra.
Nem vagyunk kíváncsiak se bûvös szavakra.
Nem vagyunk kíváncsiak a törvényre, jogra,
Ha szívünkben az érzést, az érzést ölitek!

Szívetekbe ültetett õsök sóhajára!
Apák, anyák dübörgõ becsület szavára!
Szükségünk van a lélek tiszta óhajára!
S nem vagyunk kíváncsiak semmi, semmi másra:
Csak a szívetekben hordozott igazságra!

Kíváncsiak vagyunk a valós szívetekre!
Kíváncsiak vagyunk az érzésre, a vérre!
Kíváncsiak vagyunk az igaz lelketekre!
Kíváncsiak vagyunk az emberre, az égre!
Mi lakik a testben? Van-e lélekszeretet?

Érzitek-e másnak okozott bú-bánatkínt,
Apák, anyák vergõdõ becsület-napjait?
Érzitek-e a más szívekbe szorult sikolyt?
Érzitek-e némák üvöltését, gnóm-idõk
Nyakatokra tekeredõ, fojtó lét-mosolyt?

Van-e szívetek? S a szívetekben lelketek?
Vagy csak áramlik bennetek a vér, szerteszét:
S mivoltotok csak vak dimenziólétezés!
Kíváncsiak vagyunk, hogy a lelkünk mennyit ér?
Tisztességet hordoz-e, szívetekben a vér?

2010.03.04.