Zúg a kompánia szimfóniája

Gavallér János

Zúg a kompánia szimfóniája

/Lukrécia Borgia és Cesare Borgia utódainak/


Ad hoc születtek milliárdosok,
’tiszteletre’ méltó keresztapák,
páholy tagok és komolytalanok,
eszközök, bábok, törvények, árják,
csatangolók és céltudatosak,
születtek mágiatûzbõl lidércek,
s nem történt semmi, csak hazudtak,
szemünkbe csillogó káprázat tüzet.
Nem történt semmi, a hazugnak
nyitottak ajtót, utat. S mutattak
a léleknek fityiszt! Érdek utaknak
kikövezték a szívet, s uraknak
hajbókolt Isten és az igazság!
Fertõzött lett a vérünk, arannyal
mérték mennyit érünk! Mennyit ér
a becsület? Kinek, mennyit ér a Haza?
Piacra dobott kacat a hit és a szentség?
És a hadurak messzirõl nézték,
hogyan vérzik a föld tisztessége!
Mindenre magyarázatnak, Isten mérgét,
a Sátántudományt kérték. Merték.
Kárhozat utcába sodorta õket
élvhajhász tudat, Sátánvágy-pillanat,
agyukat torz stimulációban
ringató dicsõséges gyõzelem:
A halált osztó bátor gondolat!
Meghalt, megölték, nincs öntudat!
Halálseregek gyõztek! Ölni mertek!
Próféciákat gyártanak, bátrak:
Szájukból gõzölög a gané!
Szippantja a világ a szennyet:
LSD-t, kokaint, filmet, nyelvet,
törvényt; buja ágyban szennyteremtést.
S hallgatnak az örök angyalok.
Most hirtelen, a fülünkben csengõ ezüst,
kunkapitányok hangja zakatol,
szellemlelkeket fõz a Sátán, az üst
felé tart Mammonhadúr serege:
Bankoligarchiák orgiája a jelen!

2010.01.23.