Téli napforduló

Gavallér János

Téli napforduló


Megvakult már minden virág
Minden zaj elült. Napmadár
szárnya suhint csak levegõt,
haláltor és vígmenyegzõ
vált pirospozsgás arcunkra
reményt, mosolyt, testvackunkba
csillagfolyó viszi a hírt:
Megmozdult bennünk az új szív!

Mert minden szív kivirágzik,
minden mag kikél, szikrázik
a fagy, a jég, hó föd mindent,
és napmadár száll az égbe
értünk, s mindenkiért szól a csend.
- Karaul lelke hallgat minket. -
Szószólónk ott az égbe, némán
sóhajts, s mondd el a lét bánatát!

Hallja meg az Öregisten:
Fáradt kezünk örök tettét
belénk fojtják mind az esték,
virradat nélkül a lelkünk
Sátánárnyék s kergetõzünk,
elsötétült emberúton
csetlünk-botlunk, Öregisten,
lelkünk kiszorult a testbõl!

Tüzek gyúltak most, ma éjjel,
lelkünk vágylángjai égnek,
utat mutatunk a fénynek,
otthont adunk Szentléleknek.
Kicsi szívünk újra dobban,
napmadár száll, fák ropognak,
ott az égbe karácsony van,
Öregisten, kopogtass be otthonunkba!

2009.12.21.