Nyugatnak, illetve a nyugati demokráciáknak

Nyugatnak, illetve a nyugati demokráciáknak

Popovits János:
„Visszatérés a nyugati emberjogrendbe” címû eszmefuttatása alapján
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=popovits#cikk

Szegény, öröktettre kárhoztatott magyarság fûszálaiból kinövõ Veres Pétert kell idéznem:
„Ide kell hozni a nagyvilágot. Ide kell hozni mindent ami, szép, ami jó, nemes, mindent amit érdemes" – írta és már azt árulásnak tekintette Balmazújváros népe, hogy életét nem itt e szikes határ embertpróbáló területén élte le.
- „Nem tett meg mindent szülõföldje boldogulásáért!” – mondta, Kis József 80 éves paraszt bácsi.
- „Mert fiam, aki szülõföldjén nem tud boldogságot teremteni, annak a világ semelyik pontján sem fog sikerülni!”- oktatott, vadidegenen, de emberszeretõ, meghitt barátságos stílusában. Majd folytatta:
- „ Csak a bûnnel terhelt lélek és az élhetetlen gyáva hagyja el a fészket, amit a sors épít.”- na meg ehhez hasonlókat halhattam csak, a néma puszta csillagos ege alatt. Magyarok, napszítta makkegészséges emberek vallomásait õrzik a Kárpát-medence tájai, amiért a biztos hõshalálba ment e népnek NEMES képviselõi. Természetesen voltak és vannak olyanok, akik e nép képességeit megkérdõjelezik, történelmét meghamisítják, területét és szent lelkét elárulták, elárulják, Isten kegyelmezzen meg nekik.

„Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.”

- „ Aztán meg nekem az, aki fél a haláltól, azosztán ne beszéljen, nem tisztességes, de nem is magyar az olyan ember! Meg elmentek, disszidáltak, vagy mi a csudát, a híres demokráciákba: Hát azok bombázták szét Európát, azok ölték az ártatlan indiánokat, a négereket, a világ összes kincsét összelopták, oszt az a világ a jó? Ugyan má’!” – érvelt Jóska bátyám.

Bizony kedves Popovits úr, az életükért világgá szaladó értelmiségünk árulta el e népet a 20. században. Mert a zsidó, a tót, a rác, az tudta, hogy itt csak a hazáért halott a tisztességes halott, de az álarisztokráciánknak fogalma sem volt és fogalma sincs a magyarságról, mint minõségi létrõl. Nem kell itt papolni a világ ilyen-olyan szegletének jogrendjérõl, a magyar ember a lelkében hordja az emberiség becsületkódexét, csak az azt irányító, a mindenkori hatalom árulja el, hol ennek, hol annak, hol eszmének, hol erõszaknak, hol trendnek és már-már a Sátánnak is.

A kölcsönösségen alapuló gazdasági jog, az amit semmibe vesz a híres civilizált világ, azaz a gyengébbet kérlelhetetlenül kihasználja, ebbõl teremt saját polgárainak látszat jólétet. Soha nem találkoztam egy tisztességes emberrel sem, aki nyugatra vágyott, viszont sok léhûtõ, lusta spekuláns (Gorenje-eszû) áradozott, sõt áradozik a szabad világról.

- „ Ahogy a nap jár az égen, úgy élj fiam!”-

Az emberiség hány % írástudatlan, funkcionális analfabéta? Nem az alkotmányos jogrend, a törvényekben meghatározott szabályok, hanem a lélekben hordozott tisztesség, a gyakorlatban alkalmazott magatartásforma, az emberi norma határozza meg bármely ország élhetõségi mutatóit. Mert nem az ország van az ügyvéd uramékért, hanem az ügyvédek az országért. Szóval az írástudatlanok is tudják, ismerik az együttélés szabályait ( Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata), mert azt, minden ember ott hordozza a szüleitõl kapott lelkében és az nem a jogi, hanem a magatartásbeli viselkedésen alapszik. Nekem teljesen mindegy, hogy királyság, feudalizmus, szocializmus, vagy kapitalizmus van, csak a velem érintkezõ emberek tisztességesek legyenek, csak azt várják el tõlem, amit õk is megtennének értem. Humbokkolni a bíróságon a gazemberek szoktak.

- „Mert szegényebb valaki, azt nem szabad kihasználni, inkább segíteni kell! Fiam, tudják ezt Amerikában?”- kérdezte Jóska bátyám.

A tisztesség hiánya

Úgy gazdagodtatok mind,
ahogy nem lehet,
ahogy nem fogadják el az emberek;
úgy gazdagodtatok mind,
ezért hallgat a lelketek.

Más szemszög az érdek
és más nyomja a szíveket;
és amit elmondani nem lehet,
az fáj, csak az fájhat:
A tisztesség hiánya.

Igen, igaz, látszatdemokrácia van csak a világban. Mert a magántulajdonban lévõ média olyan és annyi információval bombázza a társadalmat (demokráciát játszva), amilyen és amennyi kell ahhoz, hogy magántulajdona gyarapodjon.

„Olyan már a mai ember, mint a kutya, aki eteti, annak ugat.”

A puszták népének demokráciája „ az élni és élni hagyni” elv. Ne rólunk nyúzzák le a bõrt, hanem védjék bõrünket, hogy a viszonyosság elve alapján mi is védhessük õket (akiért a harang szól)! Az igaz ember nem osztozkodik, rábízza a másikra az osztás dicsõségét, az igaz ember harcol a másikért.

- „Etettük Európát, etettük Moszkvát, a magyar ember mindig helyt állt. De ez a nyugati ember,- hidd el!-, békétlen a lelkével, ennek mindig több kell. Ez irigy, mint Káin, aztán meg bõg, mint egy állat, ennek se Istene, se hazája. Fiam, hagynak minket valaha a magunk akarata szerint élni?”- kérdezi a puszták magyar hangja.

A természettel békében, a magunk akarata szerint és nem gazdasági függõségben szeretne élni népünk, ha már a demokráciára hivatkozva terel bennünket a globalista magántulajdon, hát tudjon népünk akaratáról ez a híres hírhedt civilizált nyugat.

2009. 11.26.

Gavallér János