Kell egy jel

Gavallér János

Kell egy jel


Fáradt madaraknak egy sziget,
Noénak egy zöldfaág,
hiányzik ma, az égrõl egy jel,
mire büszkén nézünk fel:

Hol virradat dereng az éjben,
sóhajok érnek véget,
hol rongyosra szaggatott szívünk
békében megpihenhet.

Oda vágyunk, hol ring álmunk,
hol hullámok ölelnek,
csillogás rejti könnyeinket,
hol adnak, sose kérnek!

Hol sose kérnek, sose kérnek,
mindig van a kosárba,
fejünk nem nyomják kalodába,
s lábunk nem jár a sárba.

Õsanyánk ölelõ karjára,
az embrió poklára,
magzatvíz rúgás-pacskolásra,
álmaink otthonára:

Vágyunk Isten! Vágyunk csodára!
A halál mosolyára!
Fiaink boldogulására!
Otthonra! Hazára!

Az út végén, ha nincs ott, ha nincs
a földön szeretet:
Isten, mi végre akkor az élet?
Kell egy jel, egy örök végzet!

2009.08.12.