A melldöngetõknek

Gavallér János

A melldöngetõknek


Mikor megállunk, e szennyt futtatókor
kõbe vésett törvényeit lapozva,
lelkünkben ordít, ordít az öntudat,
nincs emberi igazság, s hazug a jog!

Mikor médiasugallatok szele
csapja násztáncát minden csatornán,
lelkünkben tapossák a Szenthazát,
szólni, élni kívánna az ember,

Akkor vigyorognak a magaslóról ránk:
- Nincs más! Nincs mit tenni! – s mutogatnak
egymásra, ránk, a világra, fajra,
ruhákra fogják a lélek romlottságát!

Mikor korcs üzeneteket gyártanak,
s a magot saját kezükkel vetették,
locsolták, ápolták, növesztették,
nekünk keserv gyümölcsöt osztottak…

Mikor fuldoklunk a Kánaántól,
csak érzelem virágainkat kaszálják,
ne nõjön az öntudat és a honvágy,
ne legyen szeretet, csak irigység, s átok!

Mikor a kötelet nyújtják felétek,
akkor vigyázzatok! Mert ott a hurok!
Ott a nyakunkra tekeredõ kígyó:
Ott trónol Júdás a törvényeken!

S már, mikor nem hisztek senki másnak,
csak a szívetekbe vetett igazságnak,
akkor és csak akkor higgyetek, s csak annak,
aki nem kér semmit cserébe! A lét Jézus Krisztusának!

2009.08.04.