Vérthörgõ lét

Gavallér János

Vérthörgõ lét


Bosszant. Persze hogy bosszant,
hogy nincs egy néma lázadás!
Ahol élõk, élethez méltó
életet – alá s fölé rendeltséget-
emberjogon,
életre-halálra ne kérnék!

Ide vezényelt hát a vágy,
- vágyak gödrében halál-ágy-,
tömegsír, depresszió, hitel,
szónokok agyában hatalom,
kölcsön élet, gnómvágy, hitel, hitel, hitel!
Itt fürösztenek éjjel pillangók
- hancurlécen nektár-,
itt száll el a hit, halandók,
itt keríti be, tudatot a gondolat.
Pír-pörcnyi a remény!

Csak azért is ember az ember!
Pusztíthat testet, lelket, szellemet,
a hatalomvágyba bújt lény,
de teremtõtudatunk, míg él
szül, szül testet, lelket, szívet,
egységtudatban létezést.

Bosszant. Persze hogy bosszant,
hogy hájas tésztává nyúlt hosszant
a tudat, s tömött-agyúak kezén át,
folyik, kúszik az öntudat.
Vérthörgõ remények vedlett bõre,
gyenge, gyarló, megalkuvó jövõ
a jelen.

2009.07.13