Néma monológ

Néma monológ


Vesztettünk. Akkor is, most is, mindig. Nem értem honnan veszik a jogot, erkölcsi felhatalmazást, hogy az annulált korral nem annulálják önmaguk? Sziporkáznak a médiában, uralják a gazdaságot – se szívük, se lelkük, se Istenük, se hazájuk, hatalmuk, hatalmuk csak óriás-, és a hibát nem õk, nem õk követték el. A sok-sok csendes megalkuvó „bolond”, bólogat, kiegyezik (1867), elárul, kollaboráns, eszmék, korok szolgája, ellene és vele így-úgy együttmûködik (a parlamentben ellene szavaz és a fizetést zsebreteszi), a sajtóban uszít, álmában dörzsöli a kezét: Temetik a múló percet, a napot, a hónapot, felejtve a lélek szavát, a hibát, az összetört szíveket, a halált, hogy megöltek, ellehetetlenítettek embereket és keverik tovább a méregpirulák placebo-jog igazságát! Meddig, miért, kinek?

A születésük percében megbuktak. Mert törvényileg ott, hol a jog, hamupipõke hamvába alussza az igazak álmát, ott hivatkozni bármire (kedves FIDESZ), semmiképp nem lehet.
Mintha adtak volna, úgy vették el tõlem és mindenkitõl a korrupció mentes, becsületes életet és piedesztálra emelték a bûnt, titkosítva (megszavazva, hitközösségben) a paktum-demokráciát. Már akkor ott, a temetésen, Orbán Viktor a szavakkal ( a hatodik koporsó) megásta az öntudat lázadását, széket tolt maga alá és bitófát, egy nemzettudat éledõ csírája alá!!! Bekövetkezik, minek be kell következnie, a végtelen tudatlanságba ásott bûnök, lassan, biztosan – mint korbizonyítékokat rejtõ szívben a bosszúvágy-, felélednek és elsöprik söpredékek percigazságát. Az elfojtott valóság, valóság és a hazugság, hazugság hiába öltöztetik ilyen-olyan cifra nyoszolyába.

Motyognak, bírálnak, cirkuszt prezentálnak, de bõrömbõl még mindig, mint halakról a pikkelyeket, egyesivel, lopják-csalják a hitet és meztelen valóságom miatt gyenge az állam, a gazdaság, a társadalom – halott idõket sürget a hatalom. Ma már más a helyzet, a rendszerhatalom szidása életlehetõséget teremtett a periférián rekedt, kicsit kevesebbet lopott, ám az értelmiséghez tartozó, ingyenélõ, pártokrata, vagy épp milliárdost kiszolgáló dzsentrik, teljesen függetlenül a lelki tényezõktõl. Kibeszéltetnek, kiutat, vonalat, fórumot biztosítanak, csak otthon egyedül maradj, nézd a tévét, hallgasd a rádiót és félj, félj a nappaltól: A munkád és kenyered bizonytalan legyen! Ha mindez a tudatodba ivódott és megfelelõen félsz, létbizonytalanságban élsz, akkor tudd, hogy demokráciában, a létezõ világok legjobbikában élsz. A ma fesztesek holnap gyõztesek lesznek, de a lelkiismeret törvényeit örökre felejtsd el! Már-már a Nirvána mennyboltján érezheted magad…

2009.07.09.

Gavallér János
a Kárpáti Harsona munkatársa