A fojtogatóknak

Gavallér János

A fojtogatóknak


Ó, ti hatalmasok!
Ott, kvaszt-tengeretek
birtok dombján,
még mindig süketek
és vakok, bûnharács
agyatokban,
még most se tudjátok:
Olyan, hogy kisebbség,
meg sokság nincs!
Baromság! Baromság!
Az van csak, baromság!

Aki kisebbségrõl,
azok jogairól
beszél, fröcsög,
az tagadja jogát,
hisz megkülönböztet
embert, cigányt,
zsidót, s kötelet dob
a törvény nyakára:
Halált kiált!
Baromság! Baromság!
Az van csak, baromság!

Ó, ti hatalmasok!
Csalók és hazugok!
Élõsködõk!
Bábeli zûrzavart
kavartok a jogban,
a törvényben,
az emberi agyban?
Csalók és hazugok!
Élõsködõk!
Hazugság! Hazugság!
Minden szó hazugság!

Ember van csak! Érzés!
Éhség! Nyomor! Bûn! S bûn!
Csûrés-csavarás!
Ott nincs jog, hol fáj a szív!
Hamisítják a jogot!
Ott, hol fáj a szív,
mit ér ott a törvény?
Mit ér a hazug jog?
Csûrés-csavarás.
Hazugság! Hazugság!
Minden szó hazugság!

Ó, ti hatalmasok!
Õs-faragatlanok!
A jog, a jog!
Mit is ér itt a jog,
ha az adóságom
s a fájdalom
utódaim torkát
szorítja jogfolyton!
S belehalok,
jogot gyakorolhattam
paktum-demokráciában.

Nem értitek? Vakok!
Igazság furdalja
az oldalam!
Becsület! Tisztesség!
Nemesi büszkeség!
Magyar vagyok,
lelkemben életjog,
morál és etika,
világ dobog…
világot éltetõ
erkölcs és logika.

Ó, ti hatalmasok!
Háton járó gazok!
Újgazdagok!
Az érzést ölitek,
jövõ születõket,
unokákat,
földi temetõket,
vágtok létmezõket,
halálutakat…
zsarnok agyatokban
ma lesz halott, a holnap!

2009.07.03.