Üzenet

Gavallér János

Üzenet


Magam vagyok. Mint haldokló sikolya Noé bárkáján,
üvöltök, s hangom nem hallja már a nagyvilág.
Túl késõ megmenteni a tûzben táncoló Babiloni Szajhát,
vérünkbe itatódott bûn utolsó haláltáncát
bûvöletben bámuljuk, a gondolathullámok sírjából
várjuk az újjászületõ eljövetelét. A lángtengerbõl
visszavágyunk emberérzésekhez - test-lélek egységbe-,
a felperzselt föld hamujában keresve a szeretet magját,
õrületben pergetjük a szélbe a bûn martalékát
- ezek vagyunk-, s szemünkbe hordja múltunk minden cseppjét
a nagytermészet.

Sírni már nem lehet.

Egy-két igaz magot még rejthetünk csontvelõnk sistergésébõl a jövõnek,
de elhamvadunk, s csak majd az évezredek érzelem-adóvevõi fogják fel a rejtjeleket,
mit az embertermészet hátrahagy.

2009.05.27.