Idealizált jólét

Gavallér János

Idealizált jólét


A globalizált gazdasági világ erõszak szlogeneket gyárt diktatúrájának eladása, terjesztése érdekében. Minden lokalitás beleesett a csapdába, sõt a boldogulás futószalagára emeli azokat, akik feltétlen kiszolgálói, haszonérdekük képviselõje. A legfontosabb az idealizált kapitalizmus számára az engedékeny tömegek elõállítása ( http://vimeo.com:80/3422100).
Mert mint tudjuk, az önként dalolva önmaguk jövõjét tönkretevõk, a legideálisabb embertípusok a haszon számára. Drága jó hazánk elitértelmisége már rég feladta a logikus gondolkodás és normális életvezetésen alapuló társadalmi berendezkedés humánerkölcs minimumára épülõ rend kialakításának még csak a lehetõségét is, mert egyszerûbbnek és kényelmesebbnek gondolja a globál-szlogenek mögé bújva kiszolgálni az idealizált kapitalizmust.

A legegyszerûbb, hirdeti a mindenkori hatalmat képviselõ értelmiség, lemásolni a jól bevált sémákat. Csakhogy nincs a globális gazdaságra, mint éhes farkasra, megfelelõ és kielégítõ gazdasági berendezkedési forma, így az erõfölénnyel visszaélõ gazdasági hatalmak, mint hivatott papjai az emberiségnek, kiterjesztik erejüket a gyengébbekre. Soha nem vizsgálta a gyõztes fél, hogy a saját és a legyõzött társadalom számára a kigondolt államforma megfelelõ e, így a gyõztes vezetõ akár beteges, diktatórikus ideológiájára épült és épül fel jelenleg is sok állam. Mert a világon sehol sem a logika és az igazság szerint kormányoznak, hanem az érvényben lévõ törvények alapján, ám ha végig gondoljuk az emberiség történelmi fejlõdését, mennyivel logikusabb az emberi logika belátó- ítélõképességére bízni a döntést, mint a manipulált jogra. Mindenki tudja és tisztában van ugyanis azzal a nyilvánvaló aljassággal, hogy a pénzhatalom olyan jogalkotást generál, amilyet akar.

Jelenleg ugyanis nincs relatíve rossz és relatíve jó, csak gazdasági érdek.

Történt az emberek meggyõzésének, - mint azt Botond Gyula dr. írja a Média-mágia címû könyvének ismertetõjében: „Jelen korunkat a kommunikáció mintegy globális háló szövi át és uniformizálja. Ennek tárgyi feltétele a tömegmédia, ám a hatékonyságért végsõ soron a szuggesztibilitás felelõs, vagyis az a tudati reflex, melynek köszönhetõen virtuális jeleket valóságos tapasztalatokként kezelünk.”- legmocskosabb eljárása, a hazugságok sulykolása, így egy bizonyos hipnotikus beteljesedésként az állam rossz gazda lett. Természetesen a logika különbséget tesz magánvagyon és közvagyon közé, ám megfelelési kényszerében az értelmiség már odáig ment, hogy szent fogalomként emlegette a privatizációt, holott minden született lélek felismeri, hogy a létezéshez csak kölcsönkapjuk az emberi tapasztalást, így idõleges bármilyen haszon- és hatalomburjánzás. No, ugye nincs olyan spirális növekedés, amely ne volna véges, így a kialakult priváthaszon olyan mérvû terjeszkedése sem lehetett végtelen, amely az egész világ bebutításával elérhette volna, hogy az illúzióként beállított jólét kiterjeszthetõ az emberiségre, de legalábbis a kultúrvilágként emlegetett társadalmakra.
A hazugságok sulykolására, azért volt szükség, hogy engedékennyé váljék a tömeg, és mint az állatok az akolba terelés után, képtelenek legyenek önmaguk ellátására, ami által bármi végrehajthatóvá válik velük és általuk, mert felismerik, hogy csak az az életben maradásnak az egyetlen lehetõsége, ha engedelmeskednek. A kör bezárul.

A jelenlegi magánvagyon szent és sérthetetlen, ám ami ez idáig termelte, generálta a hiper-hasznot, a bankszféra, mivel kezdi kilehelni lehetõségei határát, újra államosításra kerül, azaz közvagyonná teszi a pénzhatalom, mint minden veszteséges struktúrát. Történetesen semmi más nem történik jelenleg a világban, mint érvényesíti a gyõztes –az idealizált kapitalizmus által a pénzoligarchiák-, a hatalomgyakorlás jogosultságát a világgazdaság fölött. A hatalom megtartásának érdekében megpróbálja feláldozni legkedvesebb bárányát, a bankrendszert, ám mivel kezes bárányához – a tõzsdéhez- ragaszkodik, így a kapzsiság önemésztésbe kezdett.
Amennyiben a társadalmak, óriási erõfeszítések által, nem próbálják magukra ölteni az emberarcukat, úgy az oligarchiák egyre több háborút fognak kiprovokálni, annak érdekében, hogy gyõzelmi ideáljuk fennmaradhasson.

A küszöbén toporzékolunk tehát a világgazdasági válság által – „sárga veszedelem”, hiszen a kínaiak áruit azért kell a világnak felvásárolnia, azért van elárasztva a világ minõségileg gagyi termékekkel, mert nem voltak hajlandók a pénzoligarchiák megfizetni a kínai munkaerõt, inkább hiteleztek, ami tulajdonképpen bankjaik elzálogosításához vezettek, hogy újabb munkaerõforrást igénybe vegyenek részesedéseket osztottak és egyre kevesebb maradt, jutott-egy olyan hatalmi harcnak, amiben minden nemtelen fegyver bevetésre fog kerülni.

A gazdasági világháború kellõs közepén tartunk, így bármiféle jólét csak idealizált virtuális valóság által képzelhetõ el.

2009.03.05.