Millió remény


Gavallér János

Millió remény

Élni akarat szerint nem hagynak.
Az akolból kiszorítanak.
S csak ott, ott benn, ott van kenyér!
Hiszik, hogy minket mos el az ár
S a habok fölött nem ér össze a tenyér.

A kordon megépült a pénz köré:
Õrzi, védi a fösvény-törvény!
S ha minden lélek is belészakad,
Hatalom mögé búvik a szándék,
S az emberbõl pép, rongy dara válik.

Behálózott mindent a korrupt-háló.
Sírás, könny médiafüggõ,
S az akolban süketek falnak.
A moslékgyarapodás tõzsdéjén
Áll a bál, riadót zúg a fülnek:

Süketek falnak a pénzaklában,
markukban vér, halál s gyalázat!
S csak ott, ott benn, ott van kenyér!
Hiszik, hogy minket mos el az ár
S a habok fölött nem ér össze a tenyér.

Kordon épült gazemberek köré.
Õrzõvédõ semmirekellõk még
Védik gyilkos gazdájukat,
S mámor a korbács, a kín, a szenvedés,
Tombolva ölni a múltjukat.

Gúnyfára akasztják a tisztességet,
S köré közricsajt, nevetséget
Szítanak. Uszítanak! Uszítanak!
Idomított kutyák nyüszítve ugassák,
marják, harapják a fájdalmakat.

Törvénynek hívja a modern világ a bûnt!
S az ember és az érzés örökre megszûnt?

De miért etetjük mi a disznókat?
S miért vágyunk a bûnakolba?
Gazdánk miért lett a pénz, miért?
Ha összeér majd millió tenyér,
S nem jut moslék, lé és kenyér,

Mit ér, az akolba szorult remény?
Serény had zúg, Isten kérve kér:
Legyen itt, itt kint, itt legyen kenyér!
S hisszük, hogy nem mos el az ár,
A habok fölött összeér, millió tenyér.

2009.02.24.