Petty pontok

Gavallér János

Petty pontok

Dzsentri-svihákmosolygós pofák
kapaszkodtak a kötélhágcsón
fel, fel keserû vágyott világ
embert gyalázó valóságán
kizsákmányolni a szíveket.
Célúk, Isten, a csillagos ég!
S tán még a világmindességet
is zsebre vágnák! Bérbe adnák
a tejutat, s minden galaxist,
ha lenne civilizáció,
amely fizet.

Belénk fúl sok bús gondolat,
- sziksót terem a bevetett föld-
s lelkemet emészti a tudat:
Õseim földjét, Isten lelkét,
meggyalázzák…

Nincs szentség a szívükbe oltva!
Akár szélbe száguldó porszem
is lehetne mind, gyökértelen,
sete-suta spekulációs
ügyeskedõ!
Sodródnak hitetlen örvényben
egyre több bûnben, egyre lejjebb,
ereszkednek a pokol tornácán
lejjebb, lejjebb
a kilátástalanság útján,
tükörben szellemkísértet
a szerelmük! Félnek.

Baktatnak botladozó álmok
s kopogtató kezünk tapossák
törvény, jog, s asztaltársaságok,
álnok tanúi a kort gyalázzák,
s mosdassák a leprás valóságot.
Petty pontok, szeplõk, igazak vagyunk!
Keresztfán végzõ fény-igazság
ma minden, minden kimondott szó,
amely nem dicsõíti a bûnt,
s mikorra beérik a káosz
hõs lesz a dühöngõ csõcselék!

Õseim földjét, Isten lelkét,
kísérti a vak jelen. Szégyen,
hogy élet életet követel,
mert élhetetlen a képzelet
s gyáva lett a tett, ha csörgött az ezüst,
s a kényelem fetrengõ fajzatként
behálózta a gyengék szívét.
Bûncsecsemõt táplált a világ,
kígyót, békát kiabált,
míg mézmérgével csorgatta lassan
belénk kénbarlang kámforát.

És míg forog a világ búsan
csendben, pusztulnak az emberek,
dzsentrik üvöltik halálukat,
a Természetisten, üzen:
Keresztfán végzõ fény-igazság
ma minden, minden kimondott szó,
amely nem dicsõíti a bûnt,
s mikorra beérik a káosz
hõs lesz a dühöngõ csõcselék!

2009.02.20.