Új pszichodráma

Gavallér János

Új pszichodráma

A magyar lakosság megismerkedhet a ripacskodás magasiskolájával 2009.02. 16.-án az esti órákban: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ismertetni fogja a két kereskedelmi és az MTV 1 közszolgálati televízióban a reformintézkedések ízesített változatát.

„Motim-társaságok eddig sem a munkaügyi szabályok tiszteletérõl voltak híresek. A cégeknél az egészségre ártalmas mukakörökben dolgozók rövidített, heti 36 órás munkaidejét 40 órára emelték még 2003-ban. A társaságoknál csak a munkaügyi bíróság, a Legfelsõbb Bíróság ítélete, az OMMF háromszori végrehajtási bírsága és az évekig tartó pereskedés után állt helyre a törvényes munkaidõ. Az OMMF az év elején megállapította, hogy a Motim Kádkõ Kft. jogellenesen tiltotta meg a helyi szakszervezeti tisztségviselõ belépését a cég területére.”

Hogy miért jelzem azt a tényt, miszerint a miniszterelnök cégeinél évekig jogellenes helyzet van, azaz a törvények áthágása, kijátszása, vagyis trükkök százai a vérében van, vagyis a tiszteletre méltó tisztség jelenlegi képviselõje nem riad vissza az érvényben lévõ jogszabályok kijátszásától, mert jó tudni kinek mit ér a szava!

„Az indoklás szerint az elévülés, mint büntethetõségi akadály fennállását megalapozzák a megjelölt elkövetési idõk (1993-1995, illetve 1996-2002). A közokirat-hamisítás tekintetében a bûncselekmény büntethetõségének elévülése legkésõbb 2005-ben bekövetkezhetett – fejti ki az ügyészség a Gyurcsány Ferenc által jegyzett Nomentana Kft. vonatkozásában.”

Vagyis egy olyan gyakorlott akrobatikus adja elõ „világszámát”, akirõl mindenki elõre tudja, hogy illuzionista. Önmaga viszont azt is tudja, hogy az embereknek cirkusz kell, ha már a kenyeret nem lehet biztosítani káprázattal. Megszokta azt a pártpatríciusi járandóságát, hogy megkérdõjelezni, bírálni embernyúzó elképzeléseit nem lehet, így az egyetlen elfogadható közszereplõi teljesítmény, a leghatározottabb handabandázás, számok misztériumába bújva lopni a hiszékenység asztaláról az életet. Mert mit is jelent majd számunkra az átrendezés, a közterhek egyensúlyának fenntarthatósága, a válságkezelés legdemokratikusabb rendezése és az egy élhetõbb ország megteremtésének érdekében hozott áldozatok: Mindenbõl, amit a kapitalista piacgazdaság nyújt az egyénnek, hazánkban nem realizálódik semmi. Az igaz, hogy dzsentri-aggyal, ím egy példa:

„Simor András fizetése 7, 8 millió forint, ami pontosan háromszorosa az amerikai jegybank szerepét betöltõ FED-elnök 2, 47 millió forintos fizetésének”

A magyar politikusi, banki, manager fizetéseknek el kell érni a vállalkozói szféra fizetéseit, ami a világon sehol sincs, ugyanakkor a magyar termelékenység, az ipar és a mezõgazdaság érdektelen smafu téma.

Természetesen a ripacsok nem törekednek a színvonalas elõadásra, csak a bevételek maximalizálására. Nem töri itt kezét, lábát egy tulajdonos sem (vagyona, megkérdõjelezhetetlen jellemének függvényében mérhetõ), hogy a törvények emberközeli, végrehajtható szinten legyenek determinálva. Nem töri, mert a dzsentrigyakorlat a kiskapun közlekedik és ha véletlen belebotlik az igazságszolgáltatás vasajtajába, akkor a csak számára megfizethetõ ügyvédi munkaközösségek meg tudják határozni azt az összeget, ami a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig biztosítja számukra az eljárásbeli hiányosságok pótlására tett indítvány alapján, a büntethetõségi akadály fennállását.

Mi fog tehát holnaptól változni?

A hétköznapi ember számára nyilvánvalóvá válik, hogy egyszer és mindenkorra megtörtént a kizsákmányolásának az a foka, ahonnan nyálcsorgató cipõkoptatással csak a sírig vezetõ utat tapossa egyre láthatóbbá. Ideig-óráig belenyugszik majd a gyönyörû temetõ látványába, de amikor ráébred hogy gyermekeinek tapossa a halálba vezetõ utat, akkor Isten kegyelmezzen a hazug ripacsoknak.

Hogy egy országot radikális statisztikai adatok alapján kell-e kormányozni, vagy társadalmi lélekazonosságon nyugvó logikával, ezt soha nem vizsgálták a különbözõ izmushazugságokat gyártó dzsentri-svihák reformerek. Mert álljon akár százlábon is egy gazdaság, épüljön akár a legtökéletesebb statisztikákra és törvényszerûségekre, ha a társadalmat alkotók hite elégedetlenségben vegetál, akkor halálra ítélt az a gazdaság.
Illik figyelembe venni az emberbe, mint élõlénybe kódolt, mindent felülíró szabályt, amely szerint a fajfenntartási ösztön, pontosan a logikával ellenkezõen cselekszik, azaz minél nagyobb a nyomor, annál nagyobb a szaporulat, így a statisztikai számítások évrõl-évre érvénytelenítik önmagukat. Az emberek azonosulási hajlama Simor András fizetésével arányos, azaz ha az átlagfizetés háromszorosa lenne az amerikai átlagnak, akkor az elégedettség Simor Andráséval azonosulna, ám a miniszterelnökünk zsenialitása nem mérhetõ az átlaghoz, így az egzisztencia rabságban tengõdõ izmus- és korfüggetlen kiszolgáló személyzet dicsõíteni fogja a pillanat kényszerének és nem a társadalmi összefogásnak megfelelni akaró, reformot.

„Soros beszámolt arról is, hogy könyvet írt „Az amerikai felsõbbrendûség-buborék” (The Bubble of American Supremacy) címmel. A mû alapeszméje egyik pillanatról a másikra világosodott meg neki; egy nap hajnali három órakor hirtelen felriadt, a köntösét felvette, s nekiült papírra vetni gondolatait a kollektív biztonságról, a nemzetközi szolidaritás, a konfliktus-megelõzés szükségességérõl.”

Az IMF szerint hazánk konfliktus góc, ezért a probléma felszámolására nem a mindenáron való megfelelési kényszer (adónövelés, áfa növelés, megszorítások) alapján kellene a gazdaság mutatóit színesíteni, hanem az emberlélektan alapján, mert ugyanis a fajfenntartási ösztön még határozottabban vissza fogja utasítani a kamatrabszolgaságot, ami kezelhetetlenné teszi az elszegényedett rétegek felemelését, az emberi méltóság küszöbéhez. Hallgassuk tehát nagy figyelemmel a pszichodrámát.

2009.02.16.