Az égben íródott tettek

Az égben íródott tettek
/ Tükröm tükröm mondd meg néköm.../


Az a tény, hogy valaki szegény, dolgos, iparos ember egyben meghatározza a mindent tudók szemében intellektuális hovatartozását is. Hisz az állattartással foglalkozó paraszt nem engedheti meg magának, hogy állatait magára hagyva mûvelõdjön, pihenjen, a társadalom által generált feszültséget levezetni, nyaralni menjen. A munkás, iparos ember a fizikai fáradság után, bizony örül a csendnek, az otthon melegének, esetleg tévézget, ennyi. Bizony elmarad a világmegváltó irodalom, fizika, elektronika fejlõdésének követésétõl, mûveletlen,
igahúzó, létfenntartó eszközzé degradálódik a hatalmasok szemébe.

Barátaim, mit ne mondjak, belejöttek az urak és hölgyek /mert én nem nevezném, a jobb módban, kényelemben süppedõ, magáról mindig felsõbbrendûen hitt jelen-elitet új arisztokráciának/ a hazudozásba. Mikor és ki által vált a jelen-elit; a jelenleg betöltött megérdemelt, vagy sem az élet élvezõk kasztjához? Apró kin a múlt, de legyõzhetetlen a jelen hibái, ha nem kerül feldolgozásra a valós életsors. A társadalomért tett tettek jutalmat érdemelnek, és mint tudjuk a társadalom, azokat jutalmazza, akik a hatalom által elismertetnek. Értik tisztelt nagyra becsült hazánkfiai? A hatalom által elismertetnek! Természetesen ezen emberek halmazának biztosítja is a hatalom az élet jobb és könnyebb élhetõségét. Na, elérkeztünk oda ahova önök tartoztak/tartoznak: A társadalom megbecsülését élvezõ cserépszavazók titkos társaságának családjában létezõk trendje / parasztul: a mindenekrõl bölcsen döntõk titkos társasága/.

Igen, a „nagy tettek” végrehajtói mind egy fellegvárban leledzõ hatalom bérgyermekei.

Értelmiségi réteg. Igen róluk lenne szó, mert õk tudták és tudják, mit kíván a történelem, a társadalom a haladásért cserébe. Míg mi csak dolgozásra, termelésre vagyunk alkalmasak, addig õk szemrebbenés nélkül tönkretehetik hitünk, erkölcsünk és becsületünkben alázva gázolhatnak rajtunk át. Elmondhatják, hogy hazudtak, s õszintének hazudhatják a múltat és a jelent, az õ sorsukon a gond foltot nem ejthet. Mindig lesz az asztalukon morzsa, mit leseperve elénk löknek bizarul: A világnak ez a rendje! – mondják magyarázatul.

Akinek fáj a rossz, az a csürhe, mert kitör belõle az évszázadok elfojtott dühe, mérge, mert tehetetlen és sok a morzsa, ami hull, hull a kerek asztalok megbeszéléseirõl az ölükbe.
Meddig szándékozik a gõg, a szellem szeretetén alapuló tudást, maga elõtt tolni, mint a lét megmentõ védõpajzsát? Tesszük a dolgunkat, nem gondolkozunk, de a gyermekekben felgyülemlett mérget is velünk akarjátok kiitatni, ez kicsit sok!

Igen, a nagy tettek az égben íródtak meg; olvassatok onnan írástudók!

Gavallér János