Pokol és menny

Gavallér János

Pokol és menny

Agyonütött a mindennapi harc;
kenyérrel szúrják ki a szemem,
nem döglök éhen, mint más suhanc,
ha fosztogatók kezébõl eszem!

Ha véres verítékkel telt pohárból
iszok, másba, mindenkibe rúgok,
s boldogságtól részegülten, hõbörgõk
szabad seregének dicsõt szónokolok!

Nem lesz hiánya életemnek soha,
ha elfogadom a harminc ezüstöt,
ütök-vágok mindenkit parancsra,
s ha kell vak, néma és süket maradok!

Ingereim eltompulnak, s hajt a gond,
a gonddal küzdeni. Ilyen az ember,
gátja önmagának, futó bolond,
s mások életén görcs-hurok ítélet.

Mert az ölembe hulló manna,
az élet bölcs nyugalom tengere,
örök bölcsõben hiába ringatna,
épp úgy kell a pokol, mint a menny, Istenem!

2009.02.05.