Mi történik itt?

Mi történik itt?

Becsülettel lógni a bitófán, nem tartozni hazugokhoz.

Szögre akasztották a becsületet. Vége.
Most idõlegesen vége. Érezhetetlen.
Hölgyeim és uraim, tisztelt publikum!
Elvették, eltûnt a polcokról az unikum,
az öröm, a hit. Csak rút arcú adat van.
Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Áltörvény nótáját húzza a hatalom,
s járom nyakunkon az etika-hurok.

Akasszatok engem is fel! Hamar halál sorsot!
Ne lássa utódom, agóniám! Roncsember harangom!
Akasszatok engem is fel! Vesztett hitû sorsom:
Becsülettel lógni a bitófán, nem tartozni hazugokhoz.

Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Hazugtükröknek hazug a mosolya.
Kordába terelték, moslékszabadságba,
õstiszteletünket megvetés árkába.

Visszavonult az ember. Az arcátlan világból.
Tobzódik habzó szájjal az álság, igazáról.
Akasszatok mindenkit fel! Szögre lelki törvényekkel,
tajtékzik bozótgazdaság, számokba esett szerelemmel.

Megszûnt, mi emberré tette az embert?
Vasfogú rozsda védi a gazembert?
Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Sorvasztó orv tervek, hirtelen statútum,
hemzseg lázongva a lelkeknek sarca:
Se ember! Se Isten! A természet arca
pusztít majd a túlburjánzott bûnhalmazon,
és szélre akassza minden bûnhatalom zászlaját!