Cél, az élet alsó széle közepe!

Gavallér János

Cél, az élet alsó széle közepe!


Céltévesztett minden eszme, minden hazug áruló életet átölelõ vágy, minden kiértékelt realitás. Hopszi nesze, vágyálmok drótkötelétõl függ a jövõ; apád, anyád sóhajának csend-fülétõl, tanúja vagy-e a múltnak, vagy együttmûködõ, - ily egyszerû a múlt és a jövõ?

Ne mássz soha az akasztófára! – ez a túlélõ történelme, s érdeke.

Inába száll a bátorsága mindenkinek, ha a hatalom erejét fitogtatva áthágja a törvény és a demokrácia játékszabályait, mert mindenki tudja – mióta világ a világ voltak és lesznek koncepciós perek-, mindig lesznek mindenre tanuk. A miniszterelnökünk (fúj) kinyilvánította, hogy reméli a 2006 õszi eseményeibõl tanult a magyar nép! Még nem ismerte fel, nem merte felismerni, hogy emberjogi alapok, normák nélkül nincs hivatkozási alap, nincs társadalmat mûködtetõ emberi tartás, csak maffia módszerek szerinti fosztogatás utáni részesedés osztás, azaz megszerzett hatalma törvénytelenségét a társadalom mûködésviszonya tükrözi. Az ember viselkedés moralitása függ a példamutatási mintától. Hogy megértse a magyarországi elit, le kell írnom, hogy a kiskapu-logika juttatta hazánkat a jelen állapotokba és ezért felelõs minden végzetségében értelmiségnek minõsített állampolgár.

Meg kell állapítani, hogy a fennálló társadalmi berendezkedés – és ez teljesen független az államforma jogi státuszától-, mindaddig sikertelen, míg az állampolgároknak ideált szolgáltató közszereplõk, az állam törvényeinek kijátszásából ûznek társadalmi mozgalmat.
Blöff-törvényeket alkotnak azok részére, akik nincsenek a tûz melege körül! A gondolatban megalázott kétkezi munkából élõ állampolgárok képtelenekké válnak - ösztönlény mivoltukból adódóan vágyaikban az utódokról való gondoskodás a legfontosabb-, a társadalom nívójának, megfelelési kényszerének eleget tenni, így kilátástalanná válnak mindennapjaik – a csordaösztön selejtezést hajt végre-, betegekké, munkaképtelenekké válnak, idõ elõtt felbomlik a test-szellem-lélek szentháromságának az egyensúlya és meghal a középkorú férfiak nagy százaléka.

A gazdasági statisztika által diktált fogyasztói társadalom megfeledkezett a bizalmi elv alapján mûködõ embermûködési alaptörvényekrõl, az érzelmi tényezõk sokkal jobban befolyásolják az egyén teljesítõ képességét, mint a statisztikai mutatók. A kapitalista társadalom a 1960-70-es években (hippi mozgalmak) megingott, ezért a társadalma széles rétegeinek felajánlotta a jólét liberalizált illúzióját. Az egyén ráharapott a csalira és most hogy beigazolódik nincs örök GDP növekedés, nincs örök társadalmi elégedettség, sõt a tõzsdei árukereskedelem zsákutca, mert hisz minden haszon csak más társadalmi csoport kárára realizálható, kiderül, hogy a király meztelen. Nos a magyar mentalitás szerint: - Ahova mi betesszük a lábunkat, az tönkre megy!-, ami pesszimista közolvasattal kap publicitást, holott a mély érzésvilágunk utasítja csak el a természetellenes berendezkedéseket és mint ilyenek, életképtelen rendszerek. Nos a magyar mentalitás elutasít minden olyan rendszert, amely az igazságosság kijátszására, a másik ember, másik embercsoport tönkretételére, annak hátrányára érvényesít bármilyen érdeket, azaz a humánus néplélek belebetegszik a természetellenes gazdasági fejlõdésbe, a hazug joggyakorlat alkalmazásába (Attila).

A gazdagság a gondoskodás és a felelõsségérzet megnyilvánulásai alapján mérhetõ és nem a csillogás, a nagyzolás kultuszának a hangoztatásában. Nem lehet elfogadni és elfogadtatni olyan berendezkedést, amely a másik ember megalázására, annak primitív gondolatvilágából adódóan kevésbé képes érdekeit felismerni, érvényesíteni és azt kihasználva – úgynevezett vadkapitalizmus alapján-, vagyongyarapodást, gazdasági fölényt garantál. A rendszerváltásnak csúfolt gazdasági átrendezõdés lélekfosztással párosult, ezért emészthetetlenné vált a szocializmus korrupciójára épült gondolaterõszak után. A tapasztalat azt mutatja, hogy modernkor államformái ugyanúgy nélkülözik az élet természetébõl adódó logikai alapokat, mint a gyarló ember által alkotott elméletek. Minden erõre alapozott lét kitermeli önmaga pusztulásának feltételrendszerét, és csak remélhetjük, hogy az emberi társadalom még nem érkezett el, hatalom és felsõbbrendûségi tudattúltengési mániájának annak a pontjára, ahonnan már nem lesz visszaút. A liberálglobalizmus megbukott.

A szükségletek kielégítése nem történhet erõszak érvényesítés, csakis emberléptékû, elfogadható természeti törvények alkalmazása, azaz a megértés és az érzés egyéni tiszteletben tartása alapján. Amennyiben az emberiség célja egy emberi élet, akkor a felszabadított tudat és gondolat nem irányulhat alá- és fölérendelési viszonyok kialakításának irányába, csak egymás segítésének kaláka rendszere felé. A kiskapu-logika megszünteti az együttélés lehetséges és elfogatható formáit, így a példamutató elit felelõssége óriási, ezért annak érdekében, hogy egy élhetõ világban éljünk az önkorlátozás szükségességét, fel kell ismernie a világ összes közszereplõinek. Hölgyeim és uraim a nagyzáshóbort (az aranykor) véget ért.

2009.01.23.