Az elveszett világ

Gavallér János

Az elveszett világ

Már nem hisszük a nap teremtõ erejét
már nincs rend nincs béke
nincs a szívünkben szeretet
már nem hisszük a nap teremtõ erejét…

Igazán soha nem jutottunk tulajdonhoz
Krémgallérját mutattuk beteg testünkbõl a világnak
s ránk csapott ostorával az Isten
Mûcsecsen csüngõ csõcselék csörtetett át lélektestünkön
s mint kifosztott balgák összerogytunk

Gerinctelen tartás volt a vesztünk
s hogy üvölteni kevesen kezdtünk

Óriás árny osont észrevétlen
végig végig
koravénen
lázban izzó csillagok éjcsendjében
osont a fájdalom
otthonaink álmaink szerelmeink
õszinte sóhajára
osont végig végig
észrevétlen a semmi…

Igazán soha nem jutottunk tulajdonhoz
osont végig bennünk a gondolat
önmagunk árnya

Gerinctelen tartás volt a vesztünk
s hogy üvölteni kevesen kezdtünk

Míg hittük a nap teremtõ erejét
míg rend volt valaha béke
a szívünkben szeretet
míg hittük a nap teremtõ erejét

2009.01.21.