Gnóm-úrfi inasa

Gavallér János

Gnóm-úrfi inasa

Kenyeret adnak, hogy hazudj!
Hogy ne legyen szemedbe könny,
ne érezd, ne bánd,
hogy sodor az ár!

Légy bûvész, életlégtornász,
s mint megvénült bohóc arcán
egy festett könnycsepp,
csalj mosolyt, ha sírsz!

Hátadon gnóm-úrfi lovagol,
vicsorít a kényszer, vihog;
eléd lógatja a csalit,
szügyön rúg, hogy végy levegõt,
meg ne dögölj idõ elõtt!
Fuss, vidd hírül az embereknek:
Te vagy a legjobb igahúzó barom!

Ne félj, mire összerogysz,
a függöny lemegy,
s nem látja a világ, hogy rongy
kivénült senki vagy!

Hazudsz, hogy kenyeret kapj!
Már nem bírod a napokat,
kiszárad sejtjeidbõl a vér,
ha sírsz, csak mosolyog,
mosolyog rajtad a tél…

Hideg falak ölelik léted,
s egyre messzebbrõl jön a reggel,
nyúlnak a szûk nappalok
- S gnóm-úrfi plasztikázott vigyora
kísér egyedül a sírig!

2009.01.17.