Emberstratégia

Gavallér János

Emberstratégia


Mióta világ a világ születtek, születnek eszmék, elképzelések, amelyek hivatottak érvényesíteni az épp érvényben lévõ történelmi szerepüket. Minden korban, minden legtökéletesebbnek kikiáltott rendszer halálra ítéli önmagát, mert nem az ember, hanem a kor kihívásainak akar megfelelni, holott a megfelelési kényszerébõl kifolyólag épp tettei, eszmerendszere által állítja elõ a korjellemzõket. Megfeledkeztek a századok az ember erkölcsi hitvilágáról, a saját maguk állított paravánok mögé bújnak, azaz új és új kifejezéseket, társadalmi normákat mesterségesen állítanak elõ, majd a társadalomra testált trendre hivatkozva, ilyen-olyan magyarázatot gyártanak. Joga van-e az elnyomottnak lázadnia? A hátrányos helyzetû emberek törekedhetnek-e a fennálló társadalmi rend megdöntésére? A mindenkor érvényes törvények csak és kizárólag az uralkodó osztályok érdek-doktrínái. Amennyiben egy társadalmi rend kirekeszti a szólás szabadságának korlátozása által a változtatási lehetõségek megvitatását, úgy elfedi, generálja a radikálisabb megnyilvánulásokat.

Vajon tudatában van-e a magyarországi elit, hogy az „új arisztokrácia” erkölcsi magatartásrombolásokat vitt végbe? Megalapozta önmaga, vagy erõfitogtató taktikája által gyermekei, esetleg unokái utálatát és ezzel egy- idõben a mindenkori hátrányszenvedõk örök lélekigazság lázadásának teszi ki a társadalmi rendszert. A huncut világ stratégiai feloldozását, mi szerint, mindent ki kell használni, amit a pillanatnyi helyzet engedélyez, - Élvezd az életet!- csak a bûnös lelkek tehetik magukévá! Az embert emberré tevõ morális parancsok konszenzus lehetõségeket csak odáig engedélyeznek, amíg a leggazdagabb, legmagasabb osztályba tartozó emberek tiszteletet és megbecsülést tanúsítanak a legszegényebb, legalacsonyabb emberi nívók között élõ emberek iránt. Bármilyen más esetben az osztályellentétek oly feszültségeket generálnak, amelyek mûködésképtelenné teszik a legtökéletesebb logikai eszmerendszert. Az emberélet is megkövetelné a falat-kenyérszükséglettõl, a mammon-hegyig való elfogadható parancsolatot, azaz eszmerendszerek megalkotóinak emberlélekkel, igazságérzettel kellene bélelniük hitfilozófiájukat. Mert amennyiben nincs meghatározva az emberfarkas számára a zsákmány nagysága, illetve a zsákmánnyal járó felelõsségvállalás, akkor megfeledkezik arról az egyszerû tényrõl, hogy minden haszon emberáldozattal jár, így számára kötelesség a vagyonnagyságának megfelelõ lélek eltartása.

A liberalizált kapitalizmus abba a hibába esett, hogy feltételezi a haszongyarapodás határtalanságát.

A piac nem határozhatja meg az ember szükségleteit, ebbõl kifolyólag az ember szükségleteinek kell meghatározni a piacot, viszont a reklám liberalizációval a haszon csapdát állított az emberi gyarlóságnak, ezért mindenki arra törekszik, hogy maximalizálja fogyasztását, ami sok más emberáldozatot követel: Legfõképp elidegenülést azon osztályoktól, amelyek nem engedhetik meg maguknak a kénysütkérezést, a luxusfogyasztást.
Mivel a meghirdetett eszmerendszer nem tudja kielégíteni az embererkölcs fejlõdésének jelen fokát, illetve túlburjánzott a magántulajdon hatalma, ezért se nem reformokra, se nem rendszerkorrekcióra van szükség, hanem embererkölcsi gondolatváltással együttélési normarealizmus megalkotására.

Az emészthetetlen az egyén számára, hogy testben, szellemi képességekben ugyanazon mutatókkal rendelkezõ személy, határtalan vagyonnal, lehetõségekkel fölé nõjön az ugyanazon mutatókkal rendelkezõ egyén fölé.
Vannak elfogadható különbségek, melyek még nem okoznak pszihoszomatikus-depressziót, de a tartósan megkülönböztetett léleksorvadás, agonizált életet eredményez és a minden mindegy élethalál, feloldozza cselekedeteinek mérlegelése alól: Kiszámíthatatlanná válik a társadalmi reakció. A határok kiszabásának idõszaka kell hogy bekövetkezzen, ellenkezõ esetben összeomlik az emberi társadalom.

2008.12.12.