Avarzsongás

Gavallér János


Avarzsongás


Nagy viharok vonultak bennem,
nagy Pálfordulások,
senkik maradtak arc-emlékek,
sajgások, sóhajok,
már feledni kezdtek a tények,
s harsogtak remények:

Megérett bennem a mag-ember,
szakadt pokol-burok,
s kinyílt anyag-való létérzés,
megszülettem, tudók,
bejárni ezer lélekvesztõt,
szeretni teremtõt.

A mindenség gyötrõ kovácsa
ütött ízig-vérig,
lelkem megférjen e világba,
születéstõl sírig.
S rúgtak belém érzésporszemek,
ember embertelent!

Korcs-keserû valóság fogja
lett remegõ rezgés,
kegyetlen torz betegség alja
irigység-létezés,
tapasztalom, tapasztalhatják,
zizeg az elmúlás!

2008.12.01.