Magyar szívemnek

Gavallér János


Magyar szívemnek

Miért kell nekem csendben törölni
ártatlan arcomat? Leborulni,
bûn-mocsokhivalkodók elõtt?
Miért kell bennem, bennem nõni
a föld fájdalmainak? Idõ
elõtt sírva-ríva, gyászolva,
énekelve nyújtani vigaszt!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
Miért fáj nekem a könny, a só,
lelked sóhaja? Vérsejtjeim
miért tiltakoznak mást rabolni?
Miért fáj, ha irtják erdõt, vadat?
Miért költöztem ide, haza?
S hogy szeretem a múló humuszt,
az élet rothadó, vágy-nimbusz
néma hangját! Szeretek idõ
elõtt sírva-ríva, gyászolva,
énekelve nyújtani vigaszt!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
Vigyázom álmod! Enzim valóm
küzd, Örökatya, küzd! Ez dolgom!
Vigyázom a forgandó sorsot!
S letörlöm arcomról a mocskot.
Se több, se jobb nem érdem, csak bûn!
Két kezem terhe, valóságûr!
Mit õrzök, az bennem a lélek,
a hit velem, semmitõl sem félek!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
A te szíved az élet,
s õrzõ enzimje vagyok én!

2008.11.11.