Párt-Pilátusoknak

Mikor fogtok észhez térni?
Csordacsapáson jár a gyalázatvágy, az egzisztencia felé; a becsület, az emberség és a tisztesség porig alázásával törtet a kamatrabságba. Mindenáron megfelelni akar Magyarország elitje a Mammon-hiénáknak: Õk Európához, Európa Amerikához, Amerika a tõzsdéhez, az emberlelkek a korbácshoz (a fennálló társadalmi rend õrzõvédõ bandájának vipera adagján hízott „csõcselékhez”), s ím beágyazódott primitív gondolkodáson, statisztika bûvészmutatványain nyert intelligenciával meghatároztatott a nihil-jelen.
Józan paraszt ésszel felfogható, hogy a jelenlegi terhek elviselése (adósságaink fizetése), még úgy sem volt realisztikus, hogy közben eladták Magyarország közvagyonát, privatizáltak, tehát soha nem látott bevételek származtak (az elkótyavetélt javak) és még sem, sosem volt elégedett se a kormány, se a nép. Hogyan lehetne elégedett azzal, hogy még nagyobb teher hárul rá a „világgazdasági válság” okán. Megroskadt lelke és ereje már e rendszerváltásos szabadrablás során is a becsületnek, már-már lépésnyire a bûnözéstõl, az anarchikus lázadástól és hecceli a pénzvilág, hecceli az önérzetet: Lesz-e ideje félreállni, ha gigantikus hasznát, a mocskot, arcára mázolják?
Mammon-urak, észhez kell térni! Ha önöknek nem elég, hogy az élethez való jogot a szégyenpadba ültették (a létminimum meghatározása azoktól, akik a gyarapodás felsõ határát még véletlenül sem tudják elképzelni, nevetséges), és az igazságszolgáltatás nyálas kezes báránnyá vált érdekeik kiszolgálásában, akkor kitépett szíveink fogják dobhártyáikat szétszakítani, jajkiáltásaink fognak zúgni örökre lelkeikben és idomított ebeik marják majd halálra önöket, mert értékét veszíti a pénz, mert az ember az igazi érték! Elképzelem, milyen sokáig uralkodhatnának még fölöttünk, ha egyszerûen eltörölnének minden adósságot, hogy föllélegezne a föld! Mennyivel lennének szegényebbek? Hány gyárnak kéne bezárni? Hány munkahely maradna meg, s nem koldusboton, állatsorban, lopna, csalna a fél világ? Egy napra kéne gondolni csak, egy nap arra, hogy csak a termelés által elõállított javak biztosítják a tõzsdei szerencsejátékot, és ha visszaszorítják a termelést (recesszió) uraló gazdaságot, egyre kevesebben, egyre vadabb törvények szerint játsszák majd modern rabszolgajátékaikat és egyre több lesz a Spartacus!
Párt-Pilátusaink, nem mi vagyunk értetek („demokráciában” egy európai’ párt mit tehet és mit nem), a léteteknek kellene értünk lennie: A nép fölött a hatalmat az uralhatja csak, aki a nép lelkében él!
Józan paraszt eszem, csak zûrzavart lát, beton és gép-várakat, de fellélegzik majd a föld lelkiismerete és végigsöpör a gõg-társadalmak játékain a valóság!
2008.11.04.