A Most-pokolnak

Gavallér János
A Most-pokolnak
Lelenc lett, mostohagyerek,
a Szkíta-szív. Földönfutó
zûrzavar, avartûz, ûzte
tiszta lelkét haszon-halálba:
A világ fûzte pórázra
szabad szellemét! Õseink
hitét keresztre feszítették,
misztikus vakságba ûzve
az embert: Meghal a lét,
ha elveszik született hitét!
Most-poklok kapuján jár
az érzés, a vágy!
Pillanattengeren poshad a lét…
Lebeg, alá- s fölémerül,
nem ég, nem ég égen a tûz!
Tisztulás csírája tekints rája,
égj, perzselj fel tengernyi bûnt!
Mert ott van még belül a vér,
hõs õseink szabad szellemét,
hordja terhét a néma hit,
s õrzi, örök titkait!
Hõzöngnek sokan, sok félét!
De kiben ott a néma hit, nem fél,
nem kiabál, Most-pokolnak
csendben, rendben, fonja a koszorút!
2008.10.29.