A népek joga

Gavallér János

A népek joga

Elmondhatom?
Na ne! A vicc, hogy sosem szenvedõ,
kenyérért, vízért sosem esengõ,
légyottok után kutató,
ki, vagy –berekesztõ utód
felszólít egy álomban merengõ kínt,
hogy lehet megbocsátani a kínt!
Elmondhatom?
Õ, vagy õk a megbocsátók!
Kéri-e valaha az áldozat,
hogy megbocsássanak?
A kirekesztõk, az álomrombolók,
sárba tiporva kétkedõ hitem,
meghirdethetik: Jöjjön a változó!
Apám, ne tudd meg soha;
hiába a becsület oda!
Gúnyt, játékot ûznek belõle,
nekik az életcél, élni belõlem.
Pénzt kapnak azért: Mi a lét
alaptörvényeként lelkünkben él.
Öleljem õket sikátorokban,
hogy az utca, a tér övék,
s diadalittas magányomban
zengjem a Halleluja énekét!
Mind kívánatos szerzemény,
de egy se tudja: Nehéz kenyérért
nem szok a pór, korbácsot is kérni.
Egyszerûen nem tanultak meg adni.
Látod apám, a korok konokok,
nem tanították meg a lelkeknek,
hogy az atkák’ bizony
a szívünkre telepszenek.
Nem tudnak adni. Csak kérnek.
Bennünket kérnek embernek!?
Apám, ne tudd meg soha;
hiába a becsület oda!
Gúnyt, játékot ûznek belõle,
nekik az életcél, élni belõlem.
Pénzt kapnak azért: Mi a lét
alaptörvényeként lelkünkben él.
Mit tanultak a regnálók,
hatalmi korok magyarázatán kívül?
Tudják, hogy emberek azok,
kiknek gnóm ötleteik nyakára tekerül.
Lopnak, mióta az egó hazug,
tán’ örökölték a jogot pimaszul.
Biztatnak, mond meg mi bánt,
hisz nincs már akasztás.
Megörökölték a jogot apáról fiúra,
tudják, ki mit gondol, s mond ki újra.
Elmondhatom megfélemlített agyamnak,
hogy hallgassak mindig magamra,
hogy számoljak elõbb tízig, kérik,
hogy tizediziglen ne bánjam ízig-vérig.
Apám, ne tudd meg soha;
hiába a becsület oda!
Tudom, mondtad, hogy a lét
alaptörvényeként lelkünkben él,
Hogy Justitia mérlegén a toll,
jus gentium és lelke a hatalom.

2007.04.25.