Felébred az ember

Gavallér János
Felébred az ember

Már virrad, látom, pirul az éj!
Két kezem kész, újra tenni,
mindent a helyére visszarakni,
értékén kezelni az életet.
Letörlöm könnyeim, s napba nézek:
Látod fáradhatatlan fény,
látod nem halt ki a remény!
Nyomorgott szívünkben a bánat,
de vártuk, testlényünk börtönében,
vártuk a hajnalhasadást,
hogy felébred, és ránk néz
a tévelygõ lélek, felébred
az emberben az Isten!
Már virrad, látom, pirul az éj!
Lélegzetet vett az ember,
s kifújja a szív a bánatot,
lerázza a haszon bilincseket,
lerázza a lelki terheket,
szeretni fogja a szívben élõ,
a szívben fogant törvényeket.
Látod fáradhatatlan fény,
látod nem halt ki a remény!
A korbácsok helyén buggyant a vér,
de a lelkünkbe nem ért a sötét,
ott megmaradt tisztán,
az emberben az Isten!
Már virrad, látom, pirul az éj!
Megszégyenülve, szépen lassan
fejet hajt Mammon parancsnok.
Kinyújtja feléd kezét az ég,
s átölel mindenkit a remény,
látod fáradhatatlan fény,
látod az emberben, csillog az ég!
A jó, a jó kerekedik felül,
s a csillagokba vágyó bûn, megsemmisül!
Felébred lelkünkben a szellem,
s õrizzük a mindenségtestet,
a tisztán maradt szerelmet,
az emberben az Istent!
2008.10.08.