Hánykódás


Gavallér János




Hánykódás






Özönvíz zúdult át rajtunk


s nem tisztultak a lelkek,


sõt, már végképp itt rekedt


a földön a bûn: Vád


s bûn kálváriáját


járja a gazember;


s mind, kinek nem nyílik meg az ég


a halál pillanatában, s lég,


lég-semmi a bûnös élet.


A harács rácsa kirekeszt


minden lélekérzésbõl.






S kiknek nem bírja lelke


az igazságot, égbe


nincs honvágya


soha, csak kering,


kering a nagyvilágban…


s más minden álma,


mint a léleknek sodrása,


megreked tükörmása


itt a beteljesületlen


érzésvilág birodalmában


új életre kel a halál.






Nem menekül a lélek


a test átjáró házából,


újra járja bûnútját az élet,


míg megszületik a mosoly,


a hit; az ige és az Isten!


S bûnbocsánatként


megszüli gyermekét az ég,


új, újszülött születés


járja át minden sejtjét,


s a távozó emberlét


a mennybe ér.






2008.09.13.