Kopogtat az elég!

Kopogtat az Elég!

Mibõl is gondoljátok ti, politikusok, hogy ti vagytok e nép letéteményesei? Honnan vettétek a jogot, hogy álmotok sötét erdejében egy ország hitével játszva, gondoljatok megváltó nagy tetteket és sodorjátok paktum szerint kiszolgáltatottá e nemzetet? Mert közületek, a legtöbbre hivatott egzisztencia okán, szakmának minõsíti az emberi akarat képviseletét, még nem faktum bölcselet szállt meg titeket, csak a képzelet repített a fellegekbe varázsszõnyegén benneteket.

Hallani 1-2ezer faktum-betyár üzenget a médián keresztül, de nem ám millióknak, nem, a látszat túloldal mindegy megoldások hatalmi székkarfáját simogatva az egzisztenciának, hogy tudni illik, ha „nem leszünk észnél, elsodor bennünket a nép”! Szöget ütött a fejembe a jelen:
Mire kellek én? Mire kell a dolgozó egyén? A fejlõdés e fokán csak egy felhatalmazó blõd-tett a szavazás, vagy valóban kifigurázzák az embereket?

Mindenki tudta és tudja nem õszinteségi rohamok, jellemzik a nyilvánosság elõtt játszódó hatalmi harcokat, de oly pofátlan és megalázó módon, mint a szocialistának nevezett tábor tette; a parlamentben szentesítve a kirekesztés retorikáját, hát az már vérlázító. A „NA ÉS”
politikai térfoglalása hiteltelenné teszi minden szavukat és nem veszik észre. Megásatták a nemzet sírját elõbb a kenyérzsugoriságukkal (23 millió román munkavállaló), majd testvéreink lelkének mészárszéki karámba hajtásával (2004. december 5.) és most már senkit és semmit nem tekintenek szentnek, vagy mégis a „ NA ÉS” politikát! Mert akár kétharmados törvényt is hozhatnának arról, hogy a tisztesség kerüli a képviseleti demokráciát!? Az is lehet, csak minket küldenek sötét erdõk mélyibe minden választáskor.

No kérem szépen, van itt megoldás: nagykoalíció!!! Ha ezt is le tudjátok tömni a torkunkon, akkor a magyar embernek vége. Felvetõdött itt, hogy az ország érdeke, meg ehhez hasonló blõd magyarázat, hát hogy lehet az érdekem az, ami megaláz, semmibe vesz? A megtévesztés további folytatása valóban odáig vezethet, hogy a módszerváltó’ értelmiség kiírja magát a nemzetbõl. A pusmus megoldások áldozata ez a nép, de végjátszmáját játssza már a politikai és társadalmi elit, mert erõsen kopogtat az ELÉG!

Felismeri-e majd a kiszolgáló személyzet, hogy a gondolkodás nélküli megrendelés teljesítés teljes és végleges rombolást végez a lelkekben. Tudni illik, ha féligazságokat tényként, a hazugságokat sugallatként (a sajtóetikáról tudomást sem véve), az egzisztenciális elõnyökért, csukott szemmel darálja, darálja, akkor a tájékoztatására bízott réteg torz ismeretek birtokában, torz következtetéseket hoz, így torz megítélésben részesíti a jelent. Míg egy rendszerváltás lejátszódhat úgy, hogy az elõzõ diktatórikus hatalom gyakorlójától jogorvoslatként megörökölheti pártja vagyonát egy demokráciában (névváltoztatással, újjáalakulással, manipulációval) jegyzett párt, addig nem feltételezhetõ bármilyen átalakulás, azaz a társadalmi berendezkedés hazug marad. Nem kell rendelkezni egy lélekben embertelenné vált társadalom ismeretelméleteivel ahhoz, hogy rájöjjön bárki az emberi érzésvilág elállatiasodásához, teljesítmény romboló depressziójához.

Sólyom László mondta:
„Az alapkérdés az, milyen eszközök engedhetõk meg a politikai célok eléréséhez. Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít, így például a választási ígéretek, semmire nem köteleznek, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget.”

Történetesen Gyurcsány Ferenc életvezetési morálja szabja meg az ország erkölcsítéletét, ami ha igaz is, hogy törvényes (mi, az hogy, nagyon is), de itt-ott a jó ízlés határát súrolja.

Kopogtat az Elég. Gondolják uraim, elhiszi az egyszerû ember, hogy évtizedekig folyik a pénz a költségvetésbe a privatizációból (plusz bevétel), zseniális adópolitikusainknak köszönhetõen a legmagasabb adóelõírásokkal bír hazánk és nem boldogulhat az ország?
Bevezették a világpiaci számításokat a gazdaságban úgy, hogy a munkabér vonzatot meghagyták szocialista vívmánynak, kiárusították a közvagyont a módszerváltás’ zászlaján, és elvárják a terheket, hordozza önök helyett más. Kicsit nem sok ez a jóból „szakemberek”?
Uraim, a becsület legkisebb szikrája, ha él még önökben feloszlassák a parlamentet, hogy tisztulási érzete keljen az embereknek!
A TÁRSADALOMNAK SZÜKSÉGE VAN EMELTFÕVEL, TISZTESSÉGESEN POLITIZÁLÓ ÉS ÉLÕ EMBEREKRE!

2008.09.11.