A mi világunk

Gavallér János

A mi világunk

Nem vagyok kíváncsi a világra!

- Vajon mit gondol? Mi haszna?-

Hisz kivájta a szív jogát! S hazát

Formál magának mindahány!

S közöny-úr pénz-vánkosán heverész!

Itt-ott szúr a béleletlen…,

Ritmus-lelkes vénszívem, lüktetne,

Mint rég, szegény szerencsétlen…

S nyakán ülnek… minden lélegzetnek,

Minden sóhaj… gyón fülüknek.

A szív joga után vágyón eseng

Mind, levegõvételenként!

Fajtám ez mind, birka-szamártürelmû!

Miért lennék kíváncsi más bajára?

Van bõven… Jut holtomiglan.

Szívem helyén gazszavak halmaza,

És a kanóc, és a szikra…

Vezényszavukra kap lángra nyomban.

Születésem a szív joga,

Õsök szerelemtûz lobbanása

Volt, s ma szégyen vagyok, maga

a rongy megalkuvás, test, érzés nélkül.

Mint gazdagok, lelketlenül,

S mint az állatok, türelmetlenül

Felfalom moslék-abrakom…

Fajtám ez mind, kinek csak könny, könny jutott!

Hõzöngõk szabad korcs világa

Bilincset rakott a mára!

Nem siratja anyját, apját lelkünk,

Mégis, mégis mindig sírunk…

Senkit ölel a kezünk… Istenem!

Senki lett a szerelmünk…

Ez itt a Minden: Nem kell szerelemmel

Szeretni senkit, ölelni

Lehet mindenkit… Senkit! Mindenkit!

Másképp fogad el a világ,

Ha szívedben nem lakik egy virág,

Csak a tenger, s nincsen hazád!

Fajtám ez mind, eleven holt, szív-hazás!

Nem vagyok kíváncsi a világra!

Kinek mi jutott, nem zavar.

Csak senki ne akarjon gondolni,

Helyettem mindent tudni,

S megszabni: Most lehet levegõt venni!

Most meg már meg kell halni!

Lehet a világ csodái mind másé,

Az érzés csak magamé…

S nem osztozok vele, a haszonnal!

Most azonnal, itt az áldás,

Istent teremt a mi belsõ világunk!

Mindig befelé látunk…

Fajtám ez mind, Istent látunk, ez a mi világunk!

2008.09.09.