Embermûködési kényszer

Gavallér János

Embermûködési kényszer

Valamikor Magyarországon is lesz igazságérzete az embernek. Minden politikusnak tudnia kell, szüksége van a nyomorban, kínban, vélt, vagy valós boldogtalanságban élõ léleknek az igazságérzetre. Nincs olyan boldog világ, amely nélkülözhetné ezt az egyszerû hitet.

A liberalizált globalista világ ráerõszakolja az egyénre a verseny-kényszerûségét vesztes tudat nélkül. Mi ez? Emberokádék? Mert hisz ki is akarná testvérétõl elvenni a betevõ falatot?! Emberállat az, ki nem osztja meg a falatot! A csillogás, a pénz ölelõ mámora elmúlik, mint a kor, melyet Kádár János fémjelzett, és a gyermekek, a tenyéren hordozott angyalok, szembesülnek majd õseik lélektisztaságával. Milyen következtetéseket von le, a jelen demokratikus erõinek vagyonosodásából, a jövõ, avagy göngyölítjük tovább a sors fonalát titkon, a föld alatt, soha senkinek õszintén meg nem nyilvánulva? Hazudunk, mint mindig. Mert, a legõszintébb becsületszóra, van olyan ember, aki elhiszi, hogy tevékenysége röpke 10-20 év alatt milliárdokat érdemel? Az 1 + 1 = 2 tudománya felér-e a lélekdimenziókig? Különben is, miért kérdezne meg - demokráciát játszva, ha nem kíváncsiak véleményemre-, a hatalom, ha nem tudná, hogy a törvény, a jog kevés, ha mind nem hiszünk a jó szándékban, a fennálló társadalmi rendben.

Kik lesznek itt, kikben hiszünk? Hisz így, vagy úgy piacra dobta mind, ki számít, piacra dobták mindenünk. Sorolni felesleges, mert van, ki tudja, van kit, nem érdekel, hogy hogyan keletkezik az elit, az új- régi pertu arisztokrácia. S vannak feltörekvõk, mint Vona Gábor és Morvai Krisztina, kik most legfontosabb teendõik között tartják számon Európával elfogadtatni, hogy mi is emberek vagyunk. De mit nekünk Európa, ha a szívünkben nincs béke és nem érezzük otthonunknak a Hazát! A fejekben nincs rend, míg környezetünkben a Horvátok, Szerbek, Szlovákok, Románok büszkék nemzetükre, addig hazánk nyögvenyelõs dadogó politikusai (ÖÖÖ), mint ördög a tömjénfüsttõl, retteg a magyar identitás kinyilvánításától.(Vajon hányan kettõsállampolgárok?) S betyáraink, Toroczkai, Budaházi, mit érhetnek el? Szurkolnak öregjeink, családosok és az igazak, de korlaboráns minden valós megnyilvánulás, mert van mit, sugallja a média, veszíteni: Autót, házat, kényelmet, a modern világ vívmányait Hollyvoodot, Hawait és ki tudja mi minden mást! Mert 1 millió embernek itt minden, minden nagyon jó és nekik se szándékuk, se akaratuk nincs arra, hogy megváltozzanak a dolgok és természetesen mind a médiát, mind gazdasági és politikai irányítást õk tartják kezükben. De vajon tudják-e és érdekli-e õket, hogy a fennálló világrend minden logikus és közgazdasági gondolkodás alapján, az összeomlás küszöbén áll?

Van-e olyan gondolkodó erõ ma Magyarországon, amely hordozza az „élni és élni, hagyni” elv õskövületi igazságát? Mert mikor számíthat bármilyen elnevezésen alapuló uralkodó réteg az elnyomott osztályok támogatására, együttmûködésére? A társadalmi együttmûködést alapvetõ konszenzuson kell stabilizálni! Az együttmûködés alapja a bizalom, no ez hiányzik a jelen gúnynevezett’ demokráciánkból és az a társadalomi forma, amely nem tud lélekben elfogadottságot generálni, az halálra ítéli önmagát. A fejlõdés magával hozta az emberi élet egyre gépiesebb életformáját, ami ellen a természet legmesszebbmenõkig tiltakozik, mert értelmét kezdi veszíteni a logikus teremtési folyamat, mivel a ’gépgazdasági folyamatok’ nélkülözik az emberi együttmûködést. Belénk táplálják gondolati mozgásterünk (Mátrix), így akár az állatokkal, bármit végrehajtatnak velünk. Ha a jelen elitünkön fog múlni, sajnos azt kell hinnünk, hogy bármilyen kísérleti nyúlnak odavetik hazánk lakosságát, ha a trendvilág biztosítja számukra a kiváltságokat. Az érdekövezeti világfelfogás kiiktatni látszatja a humánus logika mûködését, de ne higgyünk a szem látszatvilágának, hisz Antoine De Saint-Exupéry óta (?) tudjuk, hogy „jól csak a szívével lát az ember” meghatározás nem elv, nem mese, hanem embermûködési kényszer.

Nos, igentisztelt’ politikusaink, el kell gondolkozniuk, hogy lelkükben õrzött szívdobbanásaik ellenére tovább képviselik a globalizáció ’gépgazdasági’ mûködés lüktetõ és lehengerlõ özönvizének áradatát, vagy modern Noéként elkezdik felépíteni a túlélés lélekben hordozott bárkájának alapjait. Korszakhatárok nélkül nincs elõrelépés, húzzanak egy nagy elégvonalat és mint ember, képzeljék el gyermekük jövõjét!

2008.09.10.