A kor kihívása

A kor kihívása

Vége a keljfeljancsi játéknak. Talpra kell állni! Politikusi játszmák végjátéka vette kezdetét: Parlamentális demokráciánk várja azt a kormányt, melyet a nép puszta kezével fog elkergetni! Nevezzék bárhogy, legyen a legszélesebb koalíción alapuló, meg fog csúfosan bukni!

Igen, hölgyeim és uraim, nem feleltek meg. Semelyik párt sem tud méltón a nép lelkierejével azonosulni és a tisztesség legalapvetõbb módján életviteli morálminimumot felmutatni. Elhiszik önök, hogy érdeke bárkinek éhezõket, otthontalanokat, elkeseredett betegeket látni?
Elhiszik önök, hogy vágynak emberek törvényeket kijátszani? Elhiszik, hogy van valakiben is tisztelet azon szó hallatán, hogy honatya, vagy honanya? Tudják egyáltalán mit tettek és mit tesznek? Tönkretették azt az államformát (ezért köszönet jár), amely hivatott volt biztosítani a demokrácia játékaikat!

Mély agonizálás idõszak következik önök számára: Felvállalják-e Magyarország történelmi szerepét abban a tekintetben, hogy a világpolitika szemébe mondják: Vége a cinkkelt lapokkal való játéknak, mert gazdasági terjeszkedéssel nem vehetik el a területi szuverenitást azon emberek sorsa felõl, akiknek õsei vérükkel õrizték e föld értékeit! Elég a nagyhatalmi játékokból! Nekik nagyobb szükségük van a felhalmozott vágyaik indukált intervenciójára, mint türelmes népünknek a jólétre.

Szüksége volna az országnak államférfiakra! Tisztelt képviselõ hölgyek és urak, önök nem tudnak a kor kihívásainak megfelelni, ezért gyermekeikre, õseikre való tekintettel kéri önöket egy ország lelkiismerete, vessenek véget e história játéknak és oszlassák fel az országgyûlést!

2008.09.05.